Bugás hortenzia LIVING RED VELVET 'LCN019' Hydrangea paniculata LIVING RED VELVET 'LCN019'

Termék részletes leírása

Bugás hortenzia LIVING RED VELVET 'LCN019' - a holland Living Creations cég által nemesített modern bugás hortenziafajta, nemesítője Alex F. Schoemaker. 2024-ben került kereskedelmi forgalomba a Living Creations sorozat tagjaként. Kompakt, körülbelül 80–100 cm magas és hasonló széles habitusa teszi kiemelkedővé. Erős, felálló hajtásokat nevel, sötétzöld levelei hangsúlyos kontrasztot alkotnak a virágokkal. Kúp alakú virágzatai mintegy 20–30 cm hosszúak. Júliusban tiszta fehéren nyílnak, a nyár folyamán fokozatosan mélyrózsaszín, illetve vörösesrózsaszín árnyalatúvá színeződnek, és körülbelül 100 napig díszítenek a növényen. A virágok vágásra és szárításra is alkalmasak. Szoliterként, csoportos ültetésben és díszedényben egyaránt rendkívül mutatós. Jól társítható díszfüvekkel, kasvirágokkal, zsályákkal, varjúhájakkal vagy alacsonyabb lombos cserjékkel. Virágzatát méhek és más beporzók is látogatják.

A bugás hortenzia a hortenziafélék (Hydrangeaceae) családjába tartozó szép növényfaj. Délkelet-Kínából és Japánból származik, természetes élőhelyén bambuszállományok szélén, valamint vízfolyások menti világos erdőkben fordul elő. A cserje gyakran 1,5–3 m magasra nő. Levelei váltakozó állásúak, hegyesek és fogazottak. Jellegzetes ismertetőjegye a sok apró virágból álló, kúp alakú virágzat. A virágok kezdetben fehérek, majd fejlődésük során fokozatosan rózsaszín és vörös árnyalatúvá válnak. A bugás hortenzia a jó vízelvezetésű talajon, napos és félárnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban. Bár a hidegebb hőmérsékletet is jól tűri, optimális növekedési feltételeit melegebb éghajlaton találja meg. Rendszeres öntözést igényel, és a semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli. Virágzási ideje a nyári és kora őszi hónapokra esik, a virágok hosszú ideig megmaradnak a növényen. Virágai vonzzák a beporzókat, például a lepkéket, így hozzájárulnak a kert biológiai sokféleségének növeléséhez. A bugás hortenziát esztétikai értéke miatt gyakran alkalmazzák a kertépítészetben és a tájépítészetben. Kedvelt vágott virágként is, szárított virágzatai pedig a dekorációs művészetben találnak felhasználásra. Különféle termesztési körülményekhez való alkalmazkodóképessége és kiváló megjelenése révén a bugás hortenzia elnyerte a kertészek, tájépítészek és növénykedvelők elismerését. Egyedülálló növény, amely nemcsak a kert szépségét gazdagítja, hanem biológiai és ökológiai értéket is képvisel.

Termesztés:  A bugás hortenziák igénytelenségük és akár –30 °C-ig terjedő kiváló fagytűrésük miatt a hazai kertekben nagyon népszerűek. Más fajokkal ellentétben az új vesszőn virágoznak, így a téli fagy nem fosztja meg őket a virágoktól. Napos termőhelyen fejlődnek a legjobban, itt virágoznak a legdúsabban, de a félárnyékot is gond nélkül elviselik. Talaj tekintetében a bugás hortenziák nagyon alkalmazkodóak, nem igényelnek kifejezetten savanyú közeget; a legjobban enyhén savanyú vagy semleges, humuszos, a nedvességet jól megtartó, de tartósan nem pangóvizes földben fejlődnek. A kerti hortenziákkal ellentétben itt a talaj kémhatása egyáltalán nem befolyásolja a virágok színét. A szín a virág korával és a hőmérséklet csökkenésével természetes módon változik, a végső árnyalat pedig az adott fajtától függ. Míg egyes fajták őszig hófehérek vagy limezöldek maradnak, mások gyengéd rózsaszínre színeződnek, ismét mások, például a 'Vanilla Fraise' vagy a 'Wim's Red', egészen mély borvörös tónusokig jutnak el. Alapvető számukra az elegendő nedvesség, ezért rendszeres és bőséges öntözést igényelnek, különösen a nyári hónapokban, a talajnak az öntözések között csak kissé szabad kiszáradnia. A tövek körüli talajfelszínt célszerű kéreggel vagy faaprítékkal mulcsozni, ez megóvja a gyökereket a túlmelegedéstől és csökkenti a párolgást. A trágyázás tavasztól nyár közepéig virágzó fás szárú növényeknek szánt trágyával vagy komposzttal történik, augusztustól azonban a nitrogénadagolást mérsékelni kell, hogy a hajtások télig beérhessenek. A siker alapja a kora tavaszi erős metszés, amelyet általában február végén vagy márciusban végzünk, ekkor az előző évi hajtásokat két-három rügypárra kurtítjuk vissza. Ez sűrű bokrot, erős szárakat és nagy virágzatokat biztosít. Edényes termesztéskor kellően nagy, vízelvezető nyílással ellátott cserepet és jó minőségű, humuszos ültetőközeget kell választani, az edényt télre célszerű szigetelni. A betegségek és kártevők megelőzését elsősorban a jól szellőző termőhely és a közvetlenül a gyökerekhez, nem pedig a levelekre irányított öntözés szolgálja.

További információ:  Útmutató a hortenziák termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 02.08.2026