Csöves mogyoró 'Juningia' Corylus maxima 'Juningia'

Termék részletes leírása

Csöves mogyoró 'Juningia' - erőteljes növekedéséről és nagy terméshozamáról ismert fajta. Ez a Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származó mogyorófaj kifejlett korában 3–5 méter magas és 3–4 méter széles, terebélyes cserjévé vagy többtörzsű fává fejlődik. Habitusa szétterülő, sűrű lombozata kellemes árnyékot ad a kertben. A 'Juningia' elsősorban megnyúlt terméséért értékes, amelyet hosszú, szorosan simuló kupacs övez. A magbél kiváló minőségű, finom, édes ízű, jellegzetes aromája a konyhában is nagyra becsült. A dió jelentős mennyiségben tartalmaz telítetlen zsírsavakat, magnéziumot, kalciumot, vasat és B-vitaminokat, amelyek támogatják a szív működését és a vitalitást. Felhasználása sokoldalú, a friss fogyasztástól a sütésen át a mogyorókrém és mogyoróvaj készítéséig. A fajta a közelében megfelelő porzófajtát igényel, például a 'Hallei óriás' fajtát, ami a bő termés kulcsa.

Termesztés: Melegebb, napos, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésű termőhelyet válasszunk, amely védett az erős téli szelektől. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a dió jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény előnyösebb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól tartják a nedvességet, de tartósan nem válnak vizenyőssé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. A cserjéket egymástól kb. 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetéskor ajánlott jól érett komposztot keverni a gyökerek környezetébe, a talajt faapríték- vagy fakéregmulccsal takarni, és az első két szezonban rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség kedvez a dió méretének és a magbél minőségének. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje a két- és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázvessző megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan besűrűsödő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termést károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. A kertben a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribiszkével társítva érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

További információ: A bokros mogyorók termesztési útmutatója

Szerző: Nikol | Revízió: 5.6. 2026