Csöves mogyoró 'Wunder aus Bollweiler' Corylus maxima 'Wunder aus Bollweiler'

Termék részletes leírása

Csöves mogyoró 'Wunder aus Bollweiler' - Franciaországból származó idegentermékenyülő fajta. A nagyon bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik, amelyeket nagy terméseikért és erőteljes növekedésükért becsülnek. Késői érésű, szeptember folyamán, illetve október elejéig érik. Erős, buja növekedésű, kifejlett korában mintegy 4–5 méter magasra nő. Nagy, szétterülő, gazdagon elágazó cserjét nevel, amely metszéssel könnyen formázható és fenntartható. Levelei egészségesek, nagyok, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes tenyészidőszakban megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal számos jelentéktelen virágot hoz, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Szüretkor nagyon nagy, szélesen gömbölyű, szilárd kupacsba zárt mogyorókat takaríthatunk be. A termés bele kemény, kiváló minőségű, kellemes, édeskés ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen sokáig eltartható. A fajta különlegessége a magas fagytűrés és a kedvezőtlen hatásokkal szembeni rendkívüli ellenálló képesség. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy haszonnövényként, szoliterként egyaránt jól hasznosítható.

Termesztés: Melegebb, napos, a téli erős széltől védett termőhelyet válasszunk, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésben. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a mogyorók jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény előnyösebb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól tartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizenyősek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól körülbelül 3–4 m-re helyezzük, alacsonyabb szabadon növő sövénynél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után a gyökerek környékére érdemes jól érett komposztot keverni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró gyökérzete sekély, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a mogyorók méretét és a bél minőségét is javítja. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A cserje a két- és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul. Az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termés dióburok-fúrólégy lárvái általi fertőzése fordulhat elő. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. Kertrendezésben a mogyoró a haszonkert szoliterjeként, ehető élő sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva alkalmazható, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a bokros mogyorók termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026