Dió 'Apollo' Juglans regia 'Apollo'

Termék részletes leírása

Dió 'Apollo' - nagyra értékelt, korán termő fajta, amelyet kiváló tulajdonságai és magas terméshozama miatt nemesítettek. A fa közepesen erős növekedésű, felálló, ritkább koronát nevel. Ez a gondozásnál és a betakarításnál nagy előny, mert a fa nem igényel túl sok helyet, és a korona belsejébe is jól bejut a fény. Kifejlett korában körülbelül 6–8 méter magasra nő. Közepesen erős növekedése és ritkább, jól alakítható koronája miatt sokkal könnyebben kezelhető, mint a régi magoncok, amelyek gyakran kétszer ekkorára nőnek. A fajta legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy az ültetés után nagyon hamar, gyakran már a második vagy harmadik évben termőre fordul. Teljesen öntermékenyülő, így a bő terméskötődéshez nincs szüksége porzófajtára. Termése közepes vagy nagy, vékony, világos vagy világosbarna héja nagyon könnyen feltörhető, a bél világos, ízletes, és jól kitölti a dió belsejét. Az érett termések betakarítása általában szeptember közepén történik. A fajta a késői tavaszi fagyokkal szembeni nagyobb ellenállóképességéről is ismert, ezért nagyon megbízható a hazai éghajlati viszonyok között, ahol a tavaszi hőmérséklet-ingadozás gyakori. Később, általában májusban virágzik, és éppen ez a döntő tényező, amely lehetővé teszi, hogy elkerülje a fagykárt. Egészséges lombozatának és jó életerejének köszönhetően kevésbé fogékony a betegségekre, például az antraknózisra. A kertben kisebb telkeken is ideális gyümölcsfa, ahol a tulajdonosok a gyors termőre fordulást és a termés könnyű kezelését részesítik előnyben. Nagyon praktikus és bőven termő fajta, amely a dió kiváló ízét ellenállósággal és egyszerű termeszthetőséggel ötvözi.

Termesztés:  Magyarországon a napos, jól szellőző fekvések válnak be leginkább, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mert a késői tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. Mélyebb, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, körülbelül 6,5–7,8 pH-jú talajt kedvel, nehéz, pangóvizes talajon a gyökerek károsodnak. Ültetése tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig végezhető, konténeres facsemeték esetén fagymentes talajban hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság mintegy 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped, és a diók könnyen kiválnak. Szüret után a diókat egy rétegben, levegős helyen szárítják, így csökken a penészedés kockázata, a bél pedig megőrzi színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése –25 °C körül van, a fiatal facsemetéknek jót tesz a talajtakarás és a törzs rágás elleni védelme. A metszés a nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek ideje jellemzően a nyár, a hajtások beérése után, mert téli metszéskor a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetés utáni első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termések telítődése idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes termesztése csak rövid távon észszerű, mert a gyökérzet gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos foltossága és a levelek gombás foltosságai, a termést a dióburok-fúrólégy vagy a sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelében az érzékenyebb növények rosszabbul fejlődnek, gyakorlati megoldás lehet a gyep vagy a kavics.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 3. 6. 2026