A dió eredeti hazája Ázsia és Dél-Európa területe. Nemesítési és termesztési szempontból több változatot különböztetünk meg, amelyek közül leggyakrabban öntermékeny, vékony héjú (papírhéjú vagy félpapírhéjú) fajtákat, illetve piros bélű diót (melyet karmazsinvörös magbél jellemez) kínálunk.
Ültetés és közeg:
A diót tavasszal és ősszel is ültethetjük, nagyon világos és napos helyre, ahol elegendő hely áll rendelkezésre a jövőbeni gyökérzet számára. Alföldi területeken korábban és bőségesebben terem, de magasabb fekvésű helyeken is sikerrel termeszthető. Meleg déli, nyugati vagy délnyugati lejtőket válasszunk. A hely legyen védett az északi vagy északkeleti erős, fagyos szelektől. Mély rétegű, homokos-vályogos, humuszban és nedvességben gazdag, mészben dús talajba ültessük. A talaj ne legyen se túl száraz, se pangó vizes. A hagyományos diófákat legalább 14 méter távolságra ültessük egymástól, az oltott fajtáknak elegendő a 8x10-12 méteres térállás is. Az ültetéshez készítsünk egy 50x50 cm-es gödröt, jól fellazított talajjal. A fa gyökereit ültetés előtt, ha lehet, ne vágjuk vissza! Lejtős területen a gödör legyen mélyebb, kb. 60x70 cm. Rosszabb talajadottságok esetén javítsuk a földet komposzt és kerti szubsztrátum hozzáadásával. A fát kb. 12 cm-rel magasabbra ültessük a talajszintnél a későbbi földtömörödés miatt. Az ültetés utáni első években ne felejtsük el a fát karóhoz rögzíteni. Soha ne kössük meg túl szorosan.
Trágyázás:
Ősszel juttassunk ki foszfor- és káliumműtrágyát. A nitrogénműtrágya adagját osszuk két részre: az elsőt virágzás előtt, a másodikat pedig június végéig juttassuk a talajba.
Öntözés:
A víz nagyon fontos tényező a dió növekedésében. Vízhiány esetén nagyon lassan fejlődik, kiszárad, és a növekedés alig észrevehető. A legnagyobb vízigénye a termés növekedése idején, tehát májusban és júniusban van.
Metszés: Napjainkban a diót főként suhángként vagy klasszikus, központi vezérágas koronával nevelik.
Suháng (ág nélküli csemete):
Metszés ültetés előtt/után: Alapvetően csak kihajtás után metsszük, amikor a hajtások elérték az 5-8 cm-es hosszt, hogy a sebek a következő télig jól beforrjanak. Ha a fa elérte a megfelelő magasságot, vágjuk vissza 5 rügyre, ezekből alakítjuk majd ki a koronát.
Metszés a második évben: Ebben az évben az új hajtásokat 2-3 rügyre vágjuk vissza, ha hosszabbak 50 cm-nél. Ha nem érik el ezt a hosszt, a 2-3 rügyre való visszavágást a következő években is megismételjük.
Metszés a harmadik évben: Ha az új hajtások hosszabbak 50 cm-nél, a fát ebben az évben metszés nélkül hagyjuk.
Vezérágas korona: Erősebb szerkezetű és jobban ellenáll a hasadásnak.
Metszés ültetés előtt/után: Kihajtás után vágjuk vissza három-öt rügyre, a vezérág kb. 10 cm-rel nyúljon túl az oldalágakon. Ezt az alakító metszést kb. 4-5 évig ismételjük, fokozatosan visszametszve az új hajtásokat.
Ifjító metszés: Szintén kihajtás után végezzük idősebb fáknál, eltávolítva minden sérült, egymást keresztező vagy feleslegesen sűrítő ágat.
Minden metszési felületet kezeljünk sebviasszal vagy más sebkezelő készítménnyel.
Téli védelem:
A dió fája teljesen fagyálló -30°C-ig, de a kései fagyok megperzselhetik a virágokat. A fiatal fákat jutaszövettel vagy náddal való körbetekeréssel védhetjük. Idősebb fáknál segít a déli oldalról odatámasztott deszka, amely megakadályozza, hogy a téli napsugarak túl korán beindítsák a nedvkeringést.
Betegségek és kártevők:
A leggyakoribb betegség a gnomóniás levélfoltosság (dióbarnulás). Ez egy gombás betegség, amely barna-fekete foltokat okoz a leveleken, és fokozatosan megtámadja a termés burkát is. A fertőzött leveleket és terméseket minél előbb semmisítsük meg. Másik gyakori betegség a baktériumos foltosság, amely a leveleket, barkákat, virágokat és a fiatal terméseket is támadja. Barnásfekete foltokban nyilvánul meg, a levelek deformálódnak és lehullanak. A fertőzött részeket szintén távolítsuk el. Szükség esetén réztartalmú készítménnyel (pl. Kuprikol 50, Champion 50 WP) kezelhetjük. A kártevők közül időnként megjelenik a dió-nemezesgubacsatka, amely sárgás dudorokat okoz a leveleken. Idősebb fáknál nem alkalmazunk kémiai védelmet, mivel nem okoz jelentős kárt. A fertőzött leveleket és terméseket egyszerűen semmisítsük meg.
Szerző: a Prima Flora kollektívája