Dió 'Mars' Juglans regia 'Mars'

Termék részletes leírása

Dió 'Mars' - a közönséges dió nagyra becsült, világszerte elismert gyümölcsfajtája, amelyet a holovousyi Gyümölcstermesztési Kutató- és Nemesítő Intézetben nemesítettek, és már 1976-ban felvettek az állami fajtajegyzékbe. Ez a diófélék családjába tartozó lombhullató fa fiatalon közepes erősséggel nő, teljesen kifejlett korában széles gömb alakú vagy enyhén terebélyes, jól megvilágított koronát nevel. Kérge kezdetben sima és ezüstösszürke, az évek múlásával mélyen barázdált, sötétebb héjkéreggé alakul. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, 5–9 szilárd, hosszúkás elliptikus, ép szélű levélkéből állnak, amelyek fakadáskor bronzos árnyalatúak, később mélyzöldre változnak, lehullás előtt pedig megsárgulnak. A fajta május folyamán virágzik, és nagyfokú homogámiát mutat, vagyis a porzós és a termős virágok érési ideje ideálisan egybeesik, ami tökéletes önbeporzást és saját virágporral történő megbízható megtermékenyülést biztosít más porzófajták ültetése nélkül. Termése nagy, széles tojásdad vagy ovális dió szilárd, de viszonylag vékony, világosbarna héjjal, amelynek varratai jól záródnak. A bél nagy, szinte teljesen kitölti a belső teret, vonzó világossárga színű, és pomológiai szempontból a legízletesebb fajták közé tartozik finom, édes, vajas ízével, a legcsekélyebb fanyarság nélkül. A termés a többszörösen telítetlen zsírsavak, különösen a linolsav gazdag természetes forrása, emellett B-vitaminokat, E-vitamint, káliumot, magnéziumot és foszfort tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a szív és az érrendszer normál működéséhez. A betakarítás szeptember közepétől október elejéig tart. Kertkompozíciókban szoliterként alkalmazzák, alatta a gyökerek és a levelek sajátos kiválasztott anyagai miatt csak ápolt gyep fenntartása ajánlott.

Termesztés: Magyarországon a jól szellőző, napos fekvések válnak be a legjobban, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. Mélyebb, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, nagyjából 6,5–7,8 pH-jú talaj a megfelelő, a nehéz, pangó vizes talajokon a gyökerek károsodnak. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, a konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott ültetési távolság körülbelül 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped és a dió könnyen kiválik belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítják, hogy csökkenjen a penészedés kockázata, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése -25 °C körüli, a fiatal facsemetéknek jót tesz a talajtakarás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés alakító és egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek megfelelő ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés erősebb „könnyezéssel” járhat és növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetés utáni első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termések telítődése idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes termesztése csak rövid távon észszerű, mert gyökérzete gyorsan megerősödik és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos levélfoltossága és gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt juglon halmozódik fel, ezért a közelében az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, és a gyep vagy a kavics gyakorlati választásnak bizonyul.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.05. 2026

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez