Diófa 'Bohumil' - konténeres Juglans regia 'Bohumil'

Termék részletes leírása

Diófa 'Bohumil' - igen népszerű és nagyra értékelt fajta, amelyet megbízhatósága és kiváló termésminősége miatt nemesítettek. A fa közepes erősséggel nő, felálló, közepesen sűrű koronát nevel, amely jól átvilágított, és metszéssel könnyen fenntartható. Kifejlett korában a talaj minőségétől és a választott alanytól függően 6–9 méter magasra nő. A fajta teljesen öntermékenyülő, vagyis a bőséges terméskötéshez nincs szüksége porzófajtára, így magányosan álló faként is ideális. Legjellemzőbb tulajdonsága a rendszeres és bőséges termés. A dió közepes méretű vagy nagy, tetszetős alakú, héja jellegzetesen dióbarna színű, viszonylag vékony és könnyen feltörhető. A belseje igen ízletes, világos színű, és a termés teljes tömegéből nagy arányt képvisel, ezért friss fogyasztásra és további feldolgozásra egyaránt kiváló választás. Az érett termés betakarítása rendszerint szeptember közepén történik. A 'Bohumil' a középkorai fajták közé tartozik, amelyek májusban virágoznak. Későbbi virágzásának köszönhetően viszonylag jól ellenáll a késő tavaszi fagyoknak, így olyan helyeken is biztonságos választás, ahol ingadozó tavaszi hőmérsékletre kell számítani. A diófák gyakori betegségeivel szembeni jó ellenálló képességéről is ismert. A kertépítészetben kiváló termő faként érvényesül, amely közepes növekedésének köszönhetően olyan kertekbe is jól beilleszthető, ahol nincs fölösleges hely. Kiegyensúlyozott fajta, amely egyesíti az életerőt, a jó minőségű termést és a viszonylag egyszerű gondozást.

Termesztés: Magyarországon a napos, jól szellőző fekvés válik be a legjobban, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A megfelelő talaj mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, pH-ja körülbelül 6,5–7,8; nehéz, vizenyős talajon a gyökerek károsodnak. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig végezhető, konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság körülbelül 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped, és a dió könnyen kiválik belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítják, hogy csökkenjen a penészedés kockázata, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése körülbelül -25 °C, a fiatal facsemetéknek jót tesz a talajtakarás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés alakító és egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek megfelelő ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetést követő első 2–3 évben, illetve aszályos nyarakon a termés telítődése idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. A cserepes termesztés csak rövid ideig célszerű, mert a gyökérzet gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos foltossága és a levelek gombás foltosságai, a termést a dióburok-fúrólégy vagy a sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt juglon halmozódik fel, ezért a közelében az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, gyep vagy kavics pedig praktikus megoldás. 

Bővebben:  A diófák termesztési útmutatója

Szerző: Kamila | Revízió: 4. 6. 2026