Diófa 'Bohumil' Juglans regia 'Bohumil'

Termék részletes leírása

Diófa 'Bohumil' - igen kedvelt és nagyra értékelt fajta, amelyet megbízhatósága és kiváló termésminősége miatt nemesítettek. Közepes erősséggel nő, és felálló, közepesen sűrű koronát nevel, amely jól átvilágított, és metszéssel könnyen alakítható. Kifejlett korában a talaj minőségétől és az alanytól függően 6–9 méter magasra nő. A fajta teljesen öntermékenyülő, vagyis a bőséges terméskötéshez nincs szüksége porzófajtára, ezért magányos faként is ideális. Legszembetűnőbb tulajdonsága a rendszeres és bőséges termés. A termés közepes vagy nagy méretű, szép alakú, héja jellegzetes dióbarna színű, viszonylag vékony és könnyen feltörhető. A bél igen ízletes, világos színű, és a termés teljes tömegéből nagy arányt képvisel, így frissen fogyasztásra és további feldolgozásra egyaránt kiváló. Az érett termés betakarítása rendszerint szeptember közepén történik. A 'Bohumil' a középkorai fajták közé tartozik, amelyek májusban virágoznak. Későbbi virágzásának köszönhetően viszonylag jól ellenáll a késő tavaszi fagyoknak, ezért ingadozó tavaszi hőmérsékletű helyekre is biztonságos választás. A diófák gyakori betegségeivel szemben is jó ellenálló képességéről ismert. A kerttervezésben kiváló termő faként érvényesül, amely közepes növekedése révén olyan kertekbe is jól beilleszthető, ahol kevés a hely. Kiegyensúlyozott fajta, amely egyesíti az életerőt, a jó minőségű termést és a viszonylag egyszerű gondozást.

Termesztés: Magyarországon a napos, jól szellőző fekvések válnak be legjobban, lehetőleg a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talaj az ideális, pH-ja körülbelül 6,5–7,8; a kötött, vizenyős talajokon a gyökerek megsínylik. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, a konténeres csemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság mintegy 8–10 m. A betakarítás szeptember közepétől októberig tart, amikor a zöld terméshéj felreped, és a diók könnyen kiválnak belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítjuk, hogy csökkenjen a penészedés veszélye, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése körülbelül -25 °C, a fiatal fák számára előnyös a talajtakarás és a törzs rágás elleni védelme. A metszés a nevelő és az egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek legjobb ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetést követő első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termés telítődése idején fontos, a trágyázáshoz általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes nevelése csak rövid távon ésszerű, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon felléphet a dió baktériumos levélfoltossága és gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelben az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, gyep vagy kavicsburkolat a gyakorlatias megoldás. 

Bővebben:  A diófák termesztési útmutatója

Szerző: Kamila | Revízió: 3. 6. 2026