Diófa 'Jupiter' Juglans regia 'Jupiter'

Termék részletes leírása

Diófa 'Jupiter' - a közönséges dió kiváló gyümölcstermő fajtája, amelyet a holovousyi Gyümölcstermesztési Kutató és Nemesítő Intézetben nemesítettek. Ez a diófélék családjába tartozó lombhullató fa közepesen erős növekedésű. Fiatalon felálló habitusú, később szabályos, gömbölyded vagy széles ellipszis alakú koronát nevel, sima, szürke kérge idős korban hosszanti repedésekkel tagolt héjkéreggé alakul. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 5–9 ép szélű, hosszúkás tojásdad levélkéből állnak, szétmorzsolva jellegzetes aromás illatot árasztanak, és természetes rovarriasztó anyagot, juglont tartalmaznak. A porzós virágok májusban csüngő, zöld barkák formájában jelennek meg, a termős virágok pedig a hajtások végén kis, kevés virágú fürtökben fejlődnek. A fajta protogün vagy homogám, vagyis a két ivar virágzása időben átfedi egymást, ezért a fa megbízhatóan önbeporzó, és nincs szüksége idegen porzófajtára. Termése nagy, széles tojásdad, a félpapírhéjú diók közé sorolt csonthéjas termés, tiszta, világosbarna, barázdált felületű héjjal. Bele nagy, jól kitölti a héj belsejét, könnyen, egészben fejthető, maghéja vonzó világossárga színű. Íze kellemes, finoman édeskés, a régebbi fajtákra jellemző fanyarság nélkül. A termés sok esszenciális omega-3 zsírsavat, E-vitamint, magnéziumot és cinket tartalmaz, amelyek kedvezően hatnak az agy és az idegrendszer működésére. A betakarítás szeptember közepétől végéig tart. A lomb allelopatikus hatása miatt a diófa alá csak ellenálló, árnyéktűrő növények ültetése vagy a terület befüvesítése ajánlott.

Termesztés: Magyarországon a napos, jól szellőző, lehetőleg fagyzugoktól mentes fekvések válnak be a legjobban, mivel a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A megfelelő talaj mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, pH-ja körülbelül 6,5–7,8, nehéz, vizenyős talajon a gyökerek szenvednek. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság nagyjából 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld terméshéj felreped, és a diók könnyen kiválnak. Szüret után a diókat egy rétegben, szellős helyen szárítjuk, hogy csökkenjen a penészedés kockázata, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése körülbelül -25 °C, a fiatal fáknak jót tesz a talajtakarás és a törzs vadrágás elleni védelme. A metszés nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, alkalmas időpontja nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetést követő első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termés telítődése idején fontos, trágyázásként általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes nevelése csak rövid ideig indokolt, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos levélfoltossága és gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy a sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelében az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, és a gyep vagy a kavics gyakorlati megoldás.

Bővebben: A diófák termesztési útmutatója