Egres 'Dagmar' Ribes uva-crispa 'Dagmar'

Termék részletes leírása

Egres 'Dagmar' - sárga termésű cseh egresfajta, amelyet nagy, mutatós bogyóiért, kellemes ízéért, rendszeres termőképességéért és jó betegség-ellenállóságáért becsülnek. Elsősorban friss fogyasztásra ajánlott fajták közé tartozik, bogyói azonban feldolgozásra is jól hasznosíthatók. Közepesen erős növekedésű, felálló vagy enyhén szétterülő, jól elágazó bokrot nevel. Kifejlett korában körülbelül 1–1,5 m magas, és hasonló szélességű. Vesszői szilárdak és tüskések. Általában áprilisban és májusban virágzik. Virágai aprók, feltűnés nélküliek, zöldes vagy zöldes-rózsaszínes árnyalatúak. Bogyói nagyok vagy igen nagyok, gömbölyűek vagy enyhén oválisak. Kezdetben zöldek, érés közben sárgászöld, majd sárga színt öltenek, teljes érettségben enyhén áttetszővé válhatnak. Héjuk viszonylag vékony, felszínükön világosabb erezet látható. Húsuk lédús, finom és aromás. Ízük édes vagy kellemesen édeskés-savanykás, teljes érettségben az édesség dominál. A bogyók főként friss fogyasztásra valók, de lekvárnak, dzsemnek, befőttnek, zselének, gyümölcslének és süteményekhez is kiválóak. Júliusban érik, rendszerint július első felében vagy közepe táján. Így a középkorai és középkésői fajták közé sorolható. Bogyói viszonylag egyenletesen érnek, a fajtát rendszeres és bő termés jellemzi. A fajta fagytűrése is nagyon jó, és jól alkalmazkodott a közép-európai viszonyokhoz. A szokásos téli fagyokat általában jelentősebb károsodás nélkül elviseli.

Termesztés: Legjobban napos vagy enyhén árnyékos, szélvédett helyen fejlődik, ahol elegendő fényt kap, és nincs kitéve erős szélnek. A vályogos, humuszos, jó vízáteresztő, megfelelő vízelvezetésű, 6,0–6,5 pH-jú talajt kedveli. Nem tűri a pangó vizet és a javítatlan, nehéz agyagtalajt. Az öntözés legyen rendszeres, a talaj nem száradhat ki, különösen a terméskötődés idején. A komposzttal, fűnyesedékkel vagy szalmával végzett talajtakarás segít megőrizni a nedvességet, és gátolja a gyomosodást. Az egres szárazságtűrése közepes – a rövid aszályos időszakokat átvészeli, tartós szárazságban azonban kisebbek lesznek a bogyói. Tavasszal komposzttal vagy bogyósgyümölcs-trágyával tápanyagozzuk, ősszel káliumot pótolunk (például fahamuval). A metszést minden évben kora tavasszal végezzük, ilyenkor eltávolítjuk az idős, beteg és keresztben növő ágakat, és mintegy 8–10 erős vesszőt hagyunk meg. Szüret után a bokor enyhén ritkítható. Az egresek általában jól tűrik a fagyot, ellenállóságuk fajtától függ. Edényes termesztéshez legalább 30 l-es edényt válasszunk minőségi ültetőközeggel és vízelvezető réteggel, az edényeket télen ajánlott védeni.

Szabadgyökerű csemeték ültetésekor a szabadgyökerű facsemete vagy cserje gyökereit legalább néhány órára vízzel teli vödörbe áztatjuk. A cserjék és facsemeték környékét érdemes talajtakaróval borítani, így megelőzhető a gyomosodás. A gyökerek enyhén visszavághatók.

Bővebben: Útmutató az egres termesztéséhez

 Szerző: Kamila | Revízió: 7. 9. 2026