Fekete dió Juglans nigra

Termék részletes leírása

Fekete dió - Észak-Amerika keleti és középső részéről származik, ahol tápanyagban gazdag ártéri erdőkben és kellő nedvességű lejtőkön nő. Hosszú életű, lombhullató fa egyenes törzzsel és feltűnően sötét, mélyen barázdált kéreggel, amely idővel szinte feketésszürke árnyalatúvá válik. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, általában 30–60 cm hosszúak, szétdörzsölve aromás illatúak, ősszel meleg sárga tónusúra színeződnek. Májustól júniusig porzós barkákat és termős virágokat hoz, beporzását a szél végzi. Termése 4–6 cm-es, gömbölyű dió vastag zöld terméshéjban, amely éréskor megsötétedik és erősen fog, ezért hagyományosan természetes barna festékként használták. A dióbél ehető, íze általában intenzívebb, mint a közönséges dióé, a keményebb csonthéj miatt azonban a feltörése fáradságosabb. Kifejlett korában 25–40 m magasra nő, koronája 15–25 m széles, optimális körülmények között még nagyobb is lehet. Mélyre hatoló karógyökeret fejleszt, ezért idősebb korban nehezen viseli az átültetést, fiatal növényként jobban megered. Az első diók már fiatalabb fákon is megjelenhetnek, a bőségesebb termés azonban csak évek múlva jelentkezik, amikor a korona teljesen kialakul. Kertben árnyékot adó, karakteres szoliterként érvényesül, a tájban értékes, sötét faanyagot adó fafajként is. A diói nagyok, egyenetlenül hosszanti barázdáltak, gömbölyűtől tojásdadig változó alakúak, érdes bordáik egyedi felületet kölcsönöznek nekik. A magvak ugyan ehetők, de inkább dekorációs célra, a gyógyszeriparban és ékszerkészítésben hasznosítják őket.

Termesztés: Teljes napfényt és nyitott teret igényel, mert a tartós árnyékot rosszul viseli. A talaj legyen mély, tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, ideálisan vályogos, 6,0–7,5 pH-jú, rövid ideig az enyhén meszes talajt is elviseli. A konténeres növények ültetése Magyarországon márciustól novemberig végezhető, száraz helyeken az első két-három évben fontos az öntözés. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós pangó víz azonban visszaveti a fejlődését és növeli a gyökérbetegségek kockázatát. A fiatal fákat nevelő metszéssel alakítjuk, később főként egészségügyi metszést végzünk nyugalmi időszakban. Fagytűrését az európai faiskolák -28 °C körülire teszik, a szélsőséges csupasz fagyok károsíthatják a fiatal hajtásokat, emellett érzékeny a késő tavaszi fagyokra. A termés októberben érik, a betakarítás idejét a terméshéj felrepedése és a diók önálló lehullása jelzi. Gyökerei és levelei juglont tartalmaznak, amely gátolhatja az érzékeny növények, például a paradicsom, a paprika, a burgonya, az áfonya és a rododendron fejlődését, ezért a haszonnövényágyásoktól távolabb ültetendő. A betegségek közül levélfoltosság és antraknózis, a kártevők közül levéltetvek és atkák fordulhatnak elő, leggyakrabban szárazság okozta legyengülés esetén. Ültetéskor körülbelül 12–15 m-es tőtávolság ajánlott, hogy a korona teljesen kifejlődhessen, és a betakarításhoz is maradjon hely.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez