Gyepűrózsa Rosa canina

Termék részletes leírása

Gyepűrózsa - a rózsafélék családjába tartozó őshonos európai faj. Magyarországon is széles körben elterjedt, természetes körülmények között napos domboldalakon, mezsgyéken, bozótosokban és erdőszéleken él. A cserje terjedelmes, szélesen szétterülő habitust alkot ívesen áthajló ágakkal, amelyeket sűrűn borítanak erős, lapított, horgasan visszahajló tüskék. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, többnyire 5–7 tojásdad, élesen fűrészes szélű levélkéből állnak, színük üde zöld, fénytelen. Májusban és júniusban az egyéves hajtások végén ötszirmú, 4–5 cm átmérőjű virágok jelennek meg halvány rózsaszín vagy majdnem fehér sziromlevelekkel és számos sárga porzóval. A virágokat kedvelik a méhek, bőségesen termelnek virágport, illatuk gyenge, édeskésen fűszeres. Ősszel, szeptembertől októberig érnek a termések, amelyek botanikai értelemben áltermések (csipkebogyók). A csipkebogyók hosszúkás tojásdadok, fényesek, mélyvörös színűek, belsejükben kemény, szőrös aszmagtermések rejlenek. A termések ehetők, nagy mennyiségben tartalmaznak C-vitamint, B-vitaminokat, karotinoidokat és cserzőanyagokat. A népi gyógyászatban a szárított csipkebogyót a természetes védekezőképesség erősítésére és fáradtság esetén alkalmazzák, a konyhában szörp, lekvár vagy hagyományos csipkebor készül belőle. Kertépítészeti kompozíciókban természetközeli társulásokban érvényesül galagonyával (Crataegus), kökénnyel (Prunus spinosa) vagy fekete bodzával együtt.

Termesztés: Hazai éghajlati viszonyok között termesztése nagy ökológiai alkalmazkodóképességének köszönhetően nagyon egyszerű. Teljes napra ültetjük, ahol a legszebben virágzik és a legbőségesebben terem, de a mérsékelt félárnyékot is elviseli. A talajtípusra teljesen igénytelen, mély és sekély, köves, homokos vályog- vagy szárazabb talajokon is jól fejlődik, széles pH-tartományban az enyhén savanyútól a lúgosig, ideálisan 6,0–7,5 között. Kiválóan tűri a nyári tűző napot és a hosszabb aszályos időszakokat, öntözés csak az ültetést követő első hónapokban ajánlott, amíg a növény mélyen be nem gyökerezik. Trágyázásra nincs szükség, a tápanyagtöbblet éppen ellenkezőleg, a termőképesség rovására túlzott vegetatív növekedést serkent. Rendszeres metszést nem igényel, a cserje természetes formájában nő. 3–4 évente kora tavasszal érdemes ritkító metszést végezni, amelynek során a legidősebb, száraz vagy sérült ágakat a talaj közelében eltávolítjuk, ezzel elősegítve a fiatal vesszők megújulását. A faj teljes fagytűréssel rendelkezik -35 °C-ig, és nagymértékben ellenálló a rózsák gyakori betegségeivel, például a lisztharmattal és a csillagos levélfoltossággal szemben. Szabadon növő sövénybe ültetve a növények között hozzávetőleg 0,8–1,2 m tőtávolság ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.05.2026

További információ: A rózsák termesztési útmutatója