Japán dió 'CW1' Juglans ailantifolia 'CW1'

Termék részletes leírása

Japán dió 'CW1' - a szívdió kanadai gyümölcstermő fajtája. Doug Campbell szelektálta a pennsylvaniai Etter-vonalból származó magoncok közül, és télállóságáért, jó termőképességéért, kiváló bélminőségéért és könnyű törhetőségéért becsülik. A fa erős növekedésű, széles koronát nevel, és a nagyobb gyümölcsfák közé tartozik, ezért elegendő helyet igényel. Levelei igen hosszúak, szárnyasan összetettek, élénkzöldek, ősszel megsárgulnak. Virágai jelentéktelenek, szélbeporzásúak, tavasszal nyílnak. A fajta részben öntermékenyülő, a nagyobb és rendszeresebb terméskötéshez azonban porzófajta ajánlott, például a 'CW3' vagy a 'Simcoe'. Termései feltűnő fürtökben fejlődnek, és szeptember végétől októberig érnek. A diók közepes méretűek, nagyjából 5–7 g tömegűek, jellegzetesen szív alakúak, héjuk jól nyílik a varrat mentén. A világos vagy aranyló bél gyakran tiszta felekben fejthető ki. Íze finom, édes és enyhén vajas. A dióbél alkalmas friss fogyasztásra, pékárukba, süteményekbe, müzlibe, salátákba, diókrémekhez és olajsajtolásra is. Főként telítetlen zsírsavakat, különösen linolsavat tartalmaz, emellett természetes módon tokoferolokat és polifenolos vegyületeket is. A kertben feltűnő gyümölcstermő szoliterként vagy nagyobb gyümölcsös részeként érvényesül.

Termesztés: Legjobban teljes napon, védett és meleg fekvésben fejlődik, ahol ez a fajta egészséges növekedést, dús lombozatot és bőséges, sima, szív alakú termést hoz. Sikeres fejlődéséhez mély, termékeny, vályogos, jó vízáteresztő, magas szervesanyag-tartalmú talajt igényel. Az ideális pH 6,0–7,5 között van. Nem megfelelők a sekély, köves, illetve a kötött, vízzáró és tartósan vizenyős talajok, amelyek gátolják a gyökérzet fejlődését és a levelek sárgulását okozzák. Az öntözés közvetlenül ültetés után és a fiatal fáknál kulcsfontosságú, hogy megbízhatóan begyökeresedjenek és mély karógyökeret fejlesszenek. Kifejlett korában a fa viszonylag jól tűri a szárazságot, a nyári időszakban azonban a megfelelő vízellátás elengedhetetlen a diók helyes fejlődéséhez és teltségéhez. A trágyázást tavasszal érdemes elvégezni érett komposzt bedolgozásával vagy teljes értékű szerves-ásványi trágya talaj felső rétegébe juttatásával, ami elősegíti a nagy, dekoratív, páratlanul szárnyas levelek fejlődését. A többi diófához hasonlóan ez a faj is juglont bocsát a talajba, amely gátolhatja egyes környező növények növekedését. A japán dió jól tűri a metszést, ha azt a megfelelő időszakban végzik. A fiatal fák alakító metszését a szilárd törzs és korona kialakításához kizárólag nyár végén (augusztustól szeptember közepéig) végezzük, amikor a nedvnyomás minimális. A tavaszi metszés erős könnyezést okoz, és a sebek rosszul gyógyulnak. Idősebb fáknál csak egészségügyi metszést végzünk, eltávolítva a száraz, sérült vagy keresztbe növő, koronát sűrítő ágakat. Az ültetés ősszel ajánlott, amikor a talajban elegendő természetes nedvesség van, vagy kora tavasszal, márciustól májusig. A kifejlett fák fagytűrése hazai viszonyok között igen jó, megbízhatóan elviselik a -24 °C és -26 °C körüli hőmérsékletet. A fiatal hajtások és a virágok azonban érzékenyek lehetnek a késő tavaszi fagyokra, ezért nagyon fontos a védett termőhely kiválasztása. A más fáktól és épületektől ajánlott ültetési távolság legalább 7–9 méter, hogy a fának elegendő helye legyen széles, terebélyes habitusához. Konténeres termesztése ennél a fajnál hosszú távon nem lehetséges.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.08. 2026