Japán dió 'Franks' Juglans ailantifolia 'Franks'

Termék részletes leírása

Japán dió 'Franks' - szin. 'Frank'. A fajtát rendszeres termőképessége, nagy, hosszúkás vagy szív alakú diói és vékonyabb, a varratnál jól nyíló héja miatt értékelik. A fa erős növekedésű, fokozatosan széles, kerekded koronát fejleszt, és sok helyet igényel. Feltűnő, szárnyasan összetett levelei több tíz centiméter hosszúak is lehetnek, nyáron mélyzöldek, ősszel megsárgulnak. A porzós virágok lecsüngő barkákat alkotnak, a termős virágok jelentéktelenek, beporzásukat a szél végzi. A diók kisebb csomókban fejlődnek, és szeptember végétől októberig érnek. Éréskor a zöld burok leválik, a barna héj világos belet rejt, amelynek íze finom, édesen diós, enyhén vajas, kifejezett fanyarság nélkül. A dióbél alkalmas friss fogyasztásra, péksüteményekbe, aprósüteményekbe, müzlibe, salátákba, diókrémekbe és olajsajtolásra is. Főként telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, ásványi anyagokat és tokoferolokat tartalmaz. A fajta részben öntermékenyülő, a rendszeresebb és nagyobb terméskötődéshez azonban ajánlott egy másik, átfedő virágzási idejű heartnut fajta, például a 'Simcoe' vagy a 'CW1'. Nagyobb kertben gyümölcstermő szoliterként, laza csoportban vagy gyümölcsösben is megállja a helyét.

Termesztés: Legjobban teljes napon, védett és meleg fekvésben fejlődik, ahol a fajta egészséges növekedést, dús lombozatot és bőséges, sima felületű, szív alakú termést hoz. Sikeres fejlődéséhez mély, termékeny, vályogos, jó vízáteresztő, magas szervesanyag-tartalmú talajt igényel. Az ideális pH 6,0–7,5 között van. Nem megfelelők a sekély, köves, illetve a kötött, vizet rosszul áteresztő és tartósan pangó vizes talajok, amelyek gátolják a gyökérzet fejlődését és a levelek sárgulását okozzák. Az öntözés közvetlenül ültetés után és a fiatal fáknál kulcsfontosságú, hogy biztosan begyökeresedjenek és mély karógyökeret fejlesszenek. Idősebb korban a fa viszonylag jól tűri a szárazságot, a nyári időszakban azonban elegendő nedvesség szükséges a diók megfelelő fejlődéséhez és teltségéhez. A trágyázást tavasszal érdemes elvégezni érett komposzt bedolgozásával vagy teljes értékű szerves-ásványi trágya kijuttatásával a talaj felső rétegébe, ami elősegíti a nagy, dekoratív, páratlanul szárnyas levelek kialakulását. A többi diófához hasonlóan ez a faj is juglont bocsát a talajba, amely egyes környező növények növekedését gátolhatja. A japán dió jól tűri a metszést, ha azt a megfelelő időszakban végezzük. A fiatal fák alakító metszését a szilárd törzs és korona kialakításához kizárólag nyár végén (augusztustól szeptember közepéig) végezzük, amikor a nedvnyomás minimális; a tavaszi metszés erős nedvfolyást okoz, és a sebek rosszul gyógyulnak. Idősebb fáknál csak egészségügyi metszést végzünk, amelynek során eltávolítjuk a száraz, sérült vagy egymást keresztező, a koronát sűrítő ágakat. Az ültetés ősszel ajánlott, amikor a talajban elegendő természetes nedvesség van, vagy kora tavasszal, márciustól májusig. Az idős fák fagytűrése a hazai viszonyok között igen jó, megbízhatóan elviselik a -24 °C és -26 °C körüli hőmérsékletet. A fiatal hajtások és a virágok azonban érzékenyek lehetnek a késő tavaszi fagyokra, ezért a védett termőhely megválasztása nagyon fontos. Az ajánlott ültetési távolság más fás szárú növényektől és épületektől legalább 7–9 méter, hogy a fának elegendő helye legyen széles, terebélyes növekedési formájához. Edényben való termesztése ennél a fajnál hosszú távon nem lehetséges.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.08. 2026