Japán dió 'Simcoe' Juglans ailantifolia 'Simcoe'

Termék részletes leírása

Japán dió 'Simcoe' - a szívdió (heartnut) kanadai gyümölcstermő fajtája, amelyet az ontariói Simcoe Horticultural Experiment Station magonc-ültetvényéből szelektáltak. A fa erőteljesen nő, széles, laza koronát nevel, és kifejlett korában bőséges helyet igényel. 10-20 méter magasra nő. Levelei hosszúak, szárnyasan összetettek, élénkzöldek, ősszel megsárgulnak. Virágai jelentéktelenek és szélbeporzásúak, a porzós virágok lecsüngő barkákban jelennek meg. A megbízható terméskötéshez ezért átfedő virágzású, megfelelő fajtát igényel, például az 'Imshu', a 'Bernice' vagy a 'Rose' fajtát. A termések nagyok, jellegzetesen szív alakúak, és körülbelül két héttel az 'Imshu' fajta után, általában szeptember végétől októberig érnek. A héj jól nyílik, a világos bél gyakran egészben vagy félbe törve emelhető ki. Íze édes, finom és enyhén vajas, kifejezett keserűség nélkül. A dióbél alkalmas friss fogyasztásra, péksüteményekbe, aprósüteményekbe, müzlibe, salátákba, diókrémekbe, valamint olajsajtolásra is. Túlnyomórészt telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, ásványi anyagokat és tokoferolokat tartalmaz. A fajta hajlamos a váltakozó termőképességre, egy bőségesebb termés után gyengébb év is következhet. A kertben feltűnő, magányosan álló gyümölcsfaként vagy nagyobb gyümölcsös részeként érvényesül.

Termesztés: Legjobban teljes napon, védett és meleg fekvésben fejlődik, ahol ez a fajta megőrzi egészséges növekedését, dús lombozatát és sima, szív alakú terméseinek magas hozamát. Sikeres fejlődéséhez mély, termékeny, vályogos, jó vízáteresztő, magas szervesanyag-tartalmú talajt igényel. Az ideális pH 6,0–7,5 között mozog. Nem alkalmasak a sekély, köves, illetve a nehéz, vízzáró és tartósan pangó vizes talajok, amelyek korlátozzák a gyökérzet növekedését és a levelek sárgulását okozzák. Az öntözés az ültetést követően és a fiatal fáknál kulcsfontosságú, hogy megbízhatóan begyökeresedjenek és mély karógyökeret fejlesszenek. Kifejlett korában a fa viszonylag jól tűri a szárazságot, a nyári időszakban azonban az elegendő nedvesség elengedhetetlen a dió megfelelő fejlődéséhez és teltségéhez. A trágyázást tavasszal érdemes elvégezni érett komposzt bedolgozásával vagy teljes értékű szerves-ásványi trágya kijuttatásával a talaj felső rétegébe, ami elősegíti a nagy, dekoratív, páratlanul szárnyas levelek képződését. A többi diófához hasonlóan ez a faj is juglont bocsát a talajba, amely gátolhatja egyes környező növények növekedését. A japán dió jól tűri a metszést, ha a megfelelő időszakban végzik. A fiatal fák szilárd törzsének és koronájának kialakítását célzó nevelő metszést kizárólag nyár végén (augusztustól szeptember közepéig) végezzük, amikor a nedvnyomás minimális, a tavaszi metszés erős könnyezést okoz, és a sebek rosszul gyógyulnak. Idősebb fáknál csak egészségügyi metszést végzünk, amelynek során eltávolítjuk a száraz, sérült vagy keresztező, a koronát besűrítő ágakat. Az ültetés ősszel ajánlott, amikor a talajban elegendő természetes nedvesség van, vagy kora tavasszal, márciustól májusig. A kifejlett fák fagytűrése hazai viszonyok között nagyon jó, megbízhatóan elviselik a -24 °C és -26 °C körüli hőmérsékletet. A fiatal hajtások és a virágok azonban érzékenyek lehetnek a késő tavaszi fagyokra, ezért a védett termőhely megválasztása nagyon fontos. Az ajánlott távolság más fás növényektől és épületektől legalább 7–9 méter, hogy a fának elegendő helye legyen széles, terebélyes habitusához. Ennél a fajnál a hosszú távú edényes nevelés nem lehetséges.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 27.08. 2026