Japán szilva 'Golden Plumosa' Prunus salicina 'Golden Plumosa'

Termék részletes leírása

Japán szilva 'Golden Plumosa' - a japán szilva középérésű fajtája. Közepes erősséggel nő, szétterülő koronát nevel. Kelet-ázsiai eredetű fajta, amely szokatlan, aranysárga terméseivel vívta ki népszerűségét. A fa növekedése közepesen erős, koronája szétterülő, és a szüretnél jól hozzáférhető. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek, ősszel sárga árnyalatokba színeződnek. Áprilisban a fát fehér virágok tömege borítja, amelyek kiváló méhlegelőt nyújtanak, és gazdagítják a kert biológiai sokféleségét. Termései közepes méretűek, gömbölyűek, héjuk és húsuk egyaránt élénksárga. Ízük kiegyensúlyozottan édes, üdítő, savtartalmuk alacsony, így gyermekek és felnőttek kedvelt csemegéje. A termések számos vitamint tartalmaznak, főként C-vitamint és antioxidánsokat, amelyek jótékonyak az immunrendszerre és az általános vitalitásra. A 'Golden Plumosa' részben öntermékenyülő, a legnagyobb termésmennyiség eléréséhez azonban ajánlott egy másik japánszilva-fajta, például a 'Shiro' közelébe ültetni. A konyhában a termés friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, süteményekbe és lekvárkészítésre használható.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy agyagos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő és a nedvességet mérsékelten megtartó talajokat kedveli, a semleges vagy enyhén lúgos kémhatás az optimális. Nem alkalmasak számára a tartósan vizenyős, tömörödött vagy a szerves anyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, védett az erős, hideg szelektől. Tavasztól őszig ültethető, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának is. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés különösen ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt, valamint virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú trágyával. A szilvafélék metszését főként szüret után végezzük: ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását. Az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafélék többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban célszerű megvédeni a fagyrepedésektől és a vadkártól.

Bővebben:  Útmutató a szilvafélék termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 3.6. 2026