Japán szilva 'Jamaica' - konténeres Prunus salicina 'Jamaica'

Termék részletes leírása

Japán szilva 'Jamaica' - eredetileg Kelet-Ázsiából, elsősorban Kína területéről származik, ahonnan a termesztés során Japánba, majd a világ más részeire is eljutott. Az európai faiskolákban termékeny japán szilvaként kínálják, amely elsősorban meleg és mérsékelten meleg vidékekre ajánlott. A fa felálló vagy szélesen terülő koronát nevel, végleges mérete a felhasznált alanytól és a metszés módjától függően eltérő lehet. Levelei hosszúkás elliptikusak vagy lándzsásak, zöldek, szélük finoman fűrészes. Kora tavasszal, általában áprilisban virágzik, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben. Fehér virágai a korán repülő beporzó rovarok számára virágpor- és nektárforrást jelentenek. A japán szilváknál számolni kell azzal, hogy az egyes fajták beporzási képessége jelentősen eltér, ezért a megbízható terméshez érdemes ellenőrizni a kompatibilitást egy másik, azonos időszakban virágzó japán szilvával. A termések szabályos alakúak és egyöntetű méretűek. Héjuk pirosas-rózsaszín vagy rózsásvörös, és hasonló árnyalat jelenik meg a gyümölcshúsban is. A hús lédús, aromás, kellemesen savanykás vagy édeskés-savanykás ízű. A mag enyhén tapad a gyümölcshúshoz. A gyümölcs elsősorban friss fogyasztásra alkalmas, de gyümölcssalátákba, desszertekbe, lekvárnak vagy befőttnek is felhasználható. Görögországban júliusban érik, hazai viszonyok között az időjárás alakulásától függően többnyire körülbelül egy hónappal később, augusztusban. Későbbi érés esetén a betakarítás szeptember elejéig is elhúzódhat. A leszedett gyümölcs átlagos háztartási körülmények között nem alkalmas hosszú távú tárolásra, ezért felhasználását érdemes folyamatosan tervezni. A kertben meleg fekvésű gyümölcsös telepítésekbe illik. Föld feletti részei tövismentesek.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy agyagos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő és a nedvességet megfelelően megtartó talajokat kedveli, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem megfelelőek a tartósan vizenyős, tömörödött vagy szerves anyagban szegény, rendkívül laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és gondoskodni kell a gyökérzet és a korona számára elegendő helyről. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszése főként szüret után történik, ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és serkentjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban célszerű védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben: Útmutató a szilvafák termesztéséhez

Szerző: Nicol | Revízió: 30.7. 2026