Japán szilva 'Red Lure' - konténeres Prunus domestica 'Red Lure'

Termék részletes leírása

Japán szilva 'Red Lure' - középkorai, nagy termésű fajta, amely a hazai viszonyokra szánt szaporítóanyagban oszlopos nevelésű gyümölcsfaként is megjelenik. Koronája az alanytól és a nevelés módjától függően felfelé törő vagy inkább terebélyes. Végső magassága és szélessége ezért elsősorban az alanytól, a metszéstől és a koronaformától függ. Levelei elliptikusak vagy tojásdadok, zöldek, szélük finoman fűrészes. Tavasszal, általában áprilisban és májusban virágzik. Fehér virágai vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat. Termése nagy, gömbölyű vagy kerekded szív alakú. Héja sötét kéklila, és az érettségtől függően világosabb csíkok vagy szabálytalan foltok jelenhetnek meg rajta. Gyümölcshúsa vérvörös, lédús, édes és kiegyensúlyozott ízű. A termések feszesebbek, így jobban bírják a szállítást, a kezelést és az otthoni feldolgozást. Friss fogyasztásra, desszertekhez, befőttnek, lekvárnak vagy szilvás gombóchoz egyaránt kiválóak. Középkorai érésű, az időjárástól függően nagyjából június második felében kezd érni, és az érés júliusig is elhúzódhat. Hazai viszonyok között a betakarítás pontos ideje a termőhelytől és a tavasz alakulásától függően változik. A fajta idegentermékenyülő, ezért a biztos termés érdekében érdemes vele azonos időben virágzó, kompatibilis porzófajtát ültetni. Alkalmas partnerként említik például a 'Piky Loka' fajtát. Föld feletti részei tövismentesek. A kertben a gyümölcsös részeként jól mutat, korábbi érésével pedig szépen kiegészíti a később érő szilvafákat.

Termesztés: A mély, középkötött vagy vályogos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő és a nedvességet mérsékelten megtartó talajokat kedveli, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak számára a tartósan vizenyős, tömörödött vagy a szerves anyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Tavasztól őszig ültethető, a gyökérzetnek és a koronának egyaránt elegendő helyet kell biztosítani. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően nagyjából 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük: ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a besűrűsödő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását. Az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben: Útmutató a szilvafák termesztéséhez

Szerző: Nicol | Revízió: 30.7. 2026