Japán szilva 'Vanier' Prunus salicina 'Vanier'

Termék részletes leírása

'Vanier' japán szilva - egy kanadai fajta, amelyet Ontario tartományban, a Vinelandi kísérleti állomáson nemesítettek. A 'Burbank' és a 'Red Heart' fajták keresztezéséből származik, hogy egy korán érő, nagy, attraktív termésű és kiváló húsminőségű szilvafajtát hozzanak létre. A fa közepesen erőteljesen vagy erőteljesen növekszik, és széles, gömbölytű koronát alakít ki. Áprilisban bőséges fehér virágzat borítja, amely jelentős nektárforrás a méhek és más beporzó rovarok számára. A termések július második felétől augusztus elejéig érnek. A termés nagy, kerek, élénkvöröstől sötétvörösig terjedő héjjal és finom viaszos párnával rendelkezik. A húsa sárga vagy narancssárga, szilárd, rendkívül lédús, édes, finoman savanykás ízzel és kellemes gyümölcsarómával. C-vitamint, A-vitamint, káliumot, rostokat és természetes antioxidánsokat tartalmaz. A gyümölcsök alkalmasak friss fogyasztásra, lekvár-, kompott-, sütemény- és gyümölcssaláta készítésre, valamint házi levekre. A fajta nem öntermékeny. A rendszeres és bőséges termés érdekében javasolt a 'Santa Rosa', 'Black Amber', 'Shiro' vagy bármelyik egyszerre virágzó kínai típusú szilva mellé ültetni.

Termesztés: A mély, közepesen nehéz vagy agyagos, elegendő humusszal rendelkező talajokat kedvelik, jó vízáteresztő képességgel és megfelelő nedvesség megtartásával, miközben az optimális a semleges vagy enyhén lúgos talaj pH. Nem alkalmasak a tartósan vizes, tömörödött vagy rendkívül könnyű, szerves anyagban szegény talajok. A helyszínnek naposnak vagy enyhén félárnyékosnak, melegnek és szellősnek kell lennie, védve az erős hideg szelektől. A telepítés tavasszal vagy ősszel alkalmas, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérrendszernek és a koronának. Több fa telepítésekor körülbelül 4-5 méteres távolságot javasolnak, az alany növekedési erejétől és a fajta jellegétől függően. Az öntözés különösen a telepítés után és száraz időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció megkezdése előtt és virágzás után végzik, lehetőleg komposzt vagy kiegyensúlyozott, megfelelő nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák formájában. A szilva metszését általában betakarítás után végzik, amikor a koronát ritkítják, eltávolítják a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítik a termőrügyek megújulását, miközben az erős téli metszés nem ajánlott a fertőzések fokozott kockázata miatt. A szilvafák a leggyakrabban fagyállóak, de a fiatal fákat ajánlott védeni a törzs repedésektől és az állati károktól.

Többet itt: Útmutató a szilvafák termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 02.07.2026