Japán szilva 'Vanier' Prunus salicina 'Vanier'

Termék részletes leírása

Japán szilva 'Vanier' - kanadai fajta, amelyet az Ontario tartománybeli Vineland kutatóállomásán nemesítettek. A 'Burbank' és a 'Red Heart' fajták keresztezésével jött létre azzal a céllal, hogy korán érő, nagy és vonzó termésű, kiváló gyümölcshúsminőségű szilvát kapjanak. A fa közepes vagy erős növekedésű, szélesen gömbölyű koronát nevel. Áprilisban rengeteg fehér virágot hoz, amelyek a méhek és más beporzó rovarok fontos nektárforrásai. A termés július második felétől augusztus elejéig érik. A gyümölcsök nagyok, gömbölyűek, élénkpiros vagy sötétpiros héjúak, finom viaszos hamvval. A gyümölcshús sárga–narancssárga, szilárd, rendkívül lédús, édes, enyhén savanykás ízű és kellemes gyümölcsaromájú. C-vitamint, A-vitamint, káliumot, rostot és természetes antioxidánsokat tartalmaz. A termés alkalmas friss fogyasztásra, lekvár, befőtt, sütemények, gyümölcssaláták és házi gyümölcslevek készítésére. A fajta nem öntermékenyülő. A rendszeres és bőséges termés érdekében a 'Santa Rosa', 'Black Amber', 'Shiro' fajtákkal vagy más, vele egy időben virágzó kínai típusú szilvával együtt ajánlott ültetni.

Termesztés: A mélyrétegű, közepesen kötött vagy vályogos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, ugyanakkor a megfelelő nedvességet megtartó talajokat kedvelik, optimális a semleges vagy enyhén lúgos kémhatás. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy szerves anyagban szegény, rendkívül laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Az ültetés tavasztól őszig végezhető, a gyökérzetnek és a koronának elegendő helyet kell biztosítani. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés különösen ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és elvirágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafélék metszését főként szüret után végezzük: ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafélék többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban célszerű védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben:  Útmutató a szilvafélék termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 02.07. 2026