Koronás almafa 'Neuwaldiane' - konténeres Malus coronaria 'Neuwaldiane'

Termék részletes leírása

Koronás almafa 'Neuwaldiane' - a koronás alma történelmi, kertészetileg igen értékes fajtája, amelynek eredeti botanikai faja Észak-Amerika keleti részének nedvesebb erdeiből, tisztásairól és bozótosaiból származik. A rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa közepes növekedésű, rövid törzzsel és széles, ívesen lehajló oldalágakkal, amelyek kifejlett korban 5–7 m magas és 4–6 m széles koronát formálnak. A fiatal hajtások enyhén molyhosak, később kopaszok, vörösesbarnák, az idősebb termőgallyak pedig tüskeszerűek lehetnek. A levelek szórt állásúak, széles tojásdadok vagy háromszögletesen tojásdadok, szélük durván fűrészes, gyakran 2–4 sekély karéjjal, így inkább a galagonya leveleire emlékeztetnek. A levéllemez nyáron mélyzöld, fonákja valamivel világosabb, ősszel látványosan ragyogó sárga és narancs tónusokba színeződik. Májusban a rózsaszín bimbókból kocsányos, tál alakú virágok nyílnak, 3–5 virágú, laza sátorozó fürtökben. A 3–4 cm-es virágok sziromlevelei tiszta fehérek, finom pasztell rózsaszín szegéllyel, és szokatlanul erős ibolyaillatot árasztanak, amely sok méhet vonz. Termése apró, lapított gömb alakú, 2,5–3,5 cm átmérőjű almatermés, amely októberben érik. A termések viaszos felületűek, zöldessárgák, kemények, magas sav- és csersavtartalmuk miatt nagyon fanyarak, frissen fogyasztásra nem alkalmasak. Kertrendezésben ideálisan társítható alacsonyabb tűlevelűekkel vagy virágzó cserjékkel, például orgonákkal (Syringa) és bangitákkal (Viburnum).

Termesztés: A teljes napot, esetleg az enyhe félárnyékot kedveli, napon a virágzás bősége és a termések színe a legkifejezettebb. A legalkalmasabb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Kötött agyagtalajban hasznos kavics vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít a nedvesség megőrzésében. A növényeket leggyakrabban márciustól novemberig ültetjük, a földlabda típusától függően, ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, különösen az első két tenyészidőszakban. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a nitrogén túladagolása fokozza a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, virágzás után vagy kora tavasszal végezve, hogy a korona légies maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai éghajlaton megbízhatóan fagytűrő fa, körülbelül −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek jól. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság nagyjából 1–1,5 m. Lehetséges kártevői a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra mégis csak ritkán van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.05. 2026

Bővebben:  Az almafák termesztési útmutatója