Koronás díszalma 'Neuwaldiane' Malus coronaria 'Neuwaldiane'

Termék részletes leírása

Koronás díszalma 'Neuwaldiane' - történelmi, kertészeti szempontból igen értékes fajta, amelynek eredeti botanikai faja Észak-Amerika keleti részének nedvesebb erdeiből, tisztásairól és bozótosaiból származik. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa közepes növekedésű, rövid törzzsel és széles, ívesen lehajló oldalágakkal, amelyek kifejlett korában 5–7 m magas és 4–6 m széles koronát formálnak. Fiatal hajtásai enyhén molyhosak, később csupaszok, vörösesbarnák, az idősebb termőgallyak pedig tövisszerűek lehetnek. Levelei szórt állásúak, széles tojásdadok vagy háromszögletű tojásdadok, szélük durván fűrészes, gyakran 2–4 sekély karéjjal, így inkább a galagonya leveleire emlékeztetnek. A levéllemez nyáron mélyzöld, fonákja valamivel világosabb, ősszel látványosan ragyogó sárga és narancs tónusúra színeződik. Május folyamán a rózsaszín bimbókból kocsányos, tál alakú virágok nyílnak, 3–5 virágú, laza sátorozó virágzatban. A 3–4 cm-es virágok sziromlevelei tiszta fehérek, finom pasztell rózsaszín szegéllyel, és szokatlanul intenzív ibolyaillatot árasztanak, amely rengeteg méhet vonz. Termése apró, lapított gömb alakú, 2,5–3,5 cm átmérőjű almatermés, amely októberben érik. A termések felülete viaszos, színük zöldessárga, húsuk kemény, a magas sav- és csersavtartalom miatt nagyon fanyarok, frissen fogyasztásra nem alkalmasak. Kerti kompozíciókban ideálisan társítható alacsonyabb tűlevelűekkel vagy virágzó cserjékkel, például orgonákkal (Syringa) és bangitákkal (Viburnum).

Termesztés: A napos, esetleg enyhén félárnyékos fekvést kedveli, napon a legdúsabb a virágzás és a legszebb a termések színe. A legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Kötött agyagtalajba érdemes kavicsot vagy durvább szerves anyagot dolgozni, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít megőrizni a nedvességet. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után elviseli a rövid szárazságot, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Tavasszal általában elegendő a mérsékelt trágyázás, a túlzott nitrogénadagolás fokozza a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés a nevelő, később a ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai éghajlaton megbízhatóan fagytűrő fafaj, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek a legjobban. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás szárúaktól, lazább élősövényben a növények közötti távolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé a levéltetvek és a sodrómolyok tartoznak, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra azonban csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.05. 2026

Bővebben:  Útmutató az almafák termesztéséhez