Közönséges dió 'Bella Maria' - konténeres Juglans regia 'Bella Maria'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Bella Maria' - holland fajta, amelyet az ottani Rivierengebied térségében szelektáltak, a kereskedelemben újabb, 2006 körül bevezetett szelekcióként jelent meg. Jellemzője a felállóbb koronaszerkezet, amelynek köszönhetően a fa tömörebb hatást kelt, mint sok hagyományos diófa. A szakirodalom kifejlett korában 15–20 m-es magasságot ad meg, kerti körülmények között azonban a talajtól és a metszéstől függően gyakran alacsonyabb marad. Virágzása középkésői vagy késői, májustól júniusig hozza zöldessárga barkáit és termős virágait, ami csökkenti a tavaszi fagyok okozta virágkárosodás kockázatát. A termések feltűnően nagyok, 5 cm körüliek, zöld burokban fejlődnek, amely éréskor felreped, és a dió viszonylag tisztán kiválik belőle. A bél íze telt, de nem tolakodó, jól felhasználható sütéshez, müzlihez és házi diólikőr készítéséhez is. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, nyáron mélyzöldek, ősszel sárgásbarnák, szétmorzsolva kellemesen illatosak. Kertépítészeti szempontból tavaszi hagymás növényekkel és árnyéktűrő talajtakarókkal társítható a gyökérzónán kívül, illetve gyepfelületbe ültetve érvényesül szépen a habitusa. A fajta önbeporzóként ismert.

Termesztés:  Magyarországon a jól szellőző, napos fekvések válnak be a legjobban, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mivel a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A mélyebb, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, nagyjából 6,5–7,8 pH-jú talaj a megfelelő, nehéz, pangóvizes talajon a gyökerek károsodnak. Ültetése tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, konténeres növények esetén fagymentes talajnál ennél tovább is. Az ajánlott tőtávolság körülbelül 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped, és a dió könnyen kiválik. Betakarítás után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítjuk, hogy csökkenjen a penészedés kockázata, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett vessző fagytűrését -25 °C körülire teszik, a fiatal fáknak jót tesz a talajtakarás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés nevelő és egészségügyi beavatkozásokra korlátozódik, ennek ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mivel a téli metszés után a fa erősebben „könnyezik”, és nő a fertőzések kockázata. Az öntözés főként az ültetést követő első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termések telítődése idején fontos, tápanyag-utánpótlásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes nevelése csak rövid távon észszerű, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió bakteriális levélfoltossága és gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelében az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, gyakorlati megoldás a gyep vagy a kavicsfelület.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

További információ: Útmutató a diófák termesztéséhez