Közönséges dió 'Franquette' Juglans regia 'Franquette'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Franquette' - a közönséges dió hagyományos francia fajtája, amelyet késői fakadása és virágzása miatt becsülnek, mivel ez hazai viszonyok között gyakran csökkenti a virágrügyek fagykárának kockázatát. A fa erőteljesen nő, széles tojásdad vagy gömbölyded koronát nevel, amely kertekben és ültetvényekben általában 8–12 m magas és 7–10 m széles. Levelei páratlanul szárnyaltak, 20–40 cm hosszúak, virágzás után gyorsan besűrítik a koronát, októberben megsárgulnak. A porzós virágok csüngő barkákban nyílnak, a termős virágok jelentéktelenek, a hajtások csúcsán ülnek. A fajta túlnyomórészt csúcsrügyön terem, ezért termőre fordulása lassabb, mint az oldalrügyön termő, 'Chandler' típusú fajtáké, hűvösebb fekvésben viszont megbízhatóbb a terméskötődése. A dió leggyakrabban szeptember végétől októberig érik, közepes vagy nagyobb méretű, közepesen vastag héjú, világosabb, jól kitöltött bélű. Felhasználása sokoldalú, a friss fogyasztástól a sütésen át az olajsajtolásig. Gyökerei és lehullott levelei juglont bocsátanak ki, ezért közvetlenül alatta az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, a gyep vagy a fő gyökérzónán kívül ültetett tavaszi hagymás virágok beválnak.

Termesztés: Magyarországon a napos, jól szellőző fekvés válik be a legjobban, lehetőleg fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A talaj legyen mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű, pH-ja kb. 6,5–7,8, nehéz, vizenyős talajon a gyökerek szenvednek. Ültetése tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, konténeres csemeték esetében fagymentes talajnál később is. Az ajánlott tőtávolság kb. 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld terméshéj felreped és a dió könnyen kiválik belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítják, így csökken a penészedés kockázata, a bél pedig megőrzi színét és zamatát. Az beérett fa fagytűrése kb. -25 °C, a fiatal fák számára előnyös a mulcsozás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés a nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek ideje a nyár a hajtások beérése után, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetést követő első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termés telítődése idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényben csak rövid ideig érdemes nevelni, mert gyökérzete gyorsan megerősödik és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos levélfoltossága és gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelében az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, a gyep vagy a kavics gyakorlatias választás.

Bővebben: Útmutató a dió termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 15.1. 2026