Közönséges dió 'Kardinal' Juglans regia 'Kardinal'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Kardinal' - elsősorban a termés feltűnő vörös színéért becsült fajta, amely a burkon és a dióbélen is megjelenhet. Lombhullató, szélporozta fa, erősebb növekedésű, szabályos, jól elágazó koronával. Kifejlett korában általában 12–18 m magas és 8–12 m széles, így szoliterként vagy kisebb gyümölcsösben egyaránt jól mutat. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, nyáron élénkzöldek. Májusban virágzik, a porzós barkák a szélre bízzák virágporukat, a termős virágok a hajtások végén jelennek meg. Fakadása közepes vagy késői, ami hazai viszonyok között gyakran csökkenti a késő tavaszi fagyok okozta károk kockázatát. Termése közepes méretű, a termesztők tapasztalatai szerint jól hámozható, így a dióbél a cukrászatban, házi keverékekben és a konyhában is jól hasznosítható. A dióbél természetes módon telítetlen zsírsavakban és E-vitaminban gazdag olajokat tartalmaz, íze finoman diós, nem fanyar. A vörös színt antociánok adják, amelyek a bélnek és a héjnak is dekoratív árnyalatot kölcsönöznek. Mivel a dióknál a porzós és termős virágok nyílása nem mindig esik egybe, a környéken lévő másik diófajta gyakran javítja a beporzást és a terméskötést.

A közönséges dió a klasszikus diófa, amelyet már sok évszázada termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, nagyjából 8–12 cm hosszúak, a teljes levél 20–30 cm hosszúra nő. Színük élénkzöld. A levelek kibomlása után jelennek meg a nagy, körülbelül 7 cm hosszú porzós barkák és a kisebb, 2-3-asával csoportosuló termős virágok. A termést sima, csaknem gömbölyű zöld burok rejti. A dió világosbarna színű és igen ízletes. A fa csak körülbelül 15 éves korában kezd teremni. Gyökérzete nagyon mélyre hatol.

Termesztés: Magyarországon meleg, napos, szélvédett termőhely ajánlott, ahol mérséklődnek a tavaszi fagykárok, és jobban beérik a vessző. Legjobb számára a mély, tápanyagdús, jó vízáteresztő, ideálisan vályog vagy homokos vályog talaj, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és jó vízelvezetéssel. Ültetése általában márciustól novemberig történik, fagyos időszakon kívül. Ültetés után a meggyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés, később a fa a rövidebb száraz időszakokat is elviseli, forró nyarakon azonban jót tesz neki a talajtakarás és a szerves anyag pótlása. A trágyázás mértékletes, a hangsúly a káliumon és a magnéziumon van, a túlzott nitrogén buja növekedést okoz és fokozza a betegségekkel szembeni érzékenységet. A metszés a nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, az erős nedvkeringés idején kívül, inkább nyáron végezzük, hogy csökkenjen a nedvfolyás. A szüret fekvéstől függően szeptembertől októberig tart, amikor a burok megbarnul és a dió könnyen kiválik belőle, utószárítás után jobb az eltarthatósága. A beérett fák nagyjából -28 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetvényeknek jót tesz a talajtakarás és a törzs vadrágás elleni védelme. A korona jó megvilágítása érdekében körülbelül 8–10 m tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül előfordulhat a dió antraknózisa, a baktériumos levélfoltosság vagy a dióburok-fúrólégy, ezek ellen segít a laza korona, a fertőzött burkok összegyűjtése és a rendszeres káliumpótlás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

Bővebben: Útmutató a dió termesztéséhez