Közönséges dió 'Lara' - konténeres Juglans regia 'Lara'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Lara' - hosszú életű gyümölcsfa, amely a Balkántól Kis-Ázsiáig terjedő területről származik, a kertekben ehető terméséért és árnyékáért is becsülik. A 'Lara' francia szelekció, amelyet a 'Payne' fajtakörbe tartozó magoncok közül választottak ki, a korábbi termőre fordulás és az oldalrügyeken való termés magas aránya érdekében. A fa szabályos koronát nevel, átlagos kerti körülmények között mintegy 10–12 m magasra és 6–9 m szélesre nő. Április és május fordulóján jelennek meg a zöldes barkák és a jelentéktelen nővirágok. A termés nagy, gyakran gömbölyűbb, világosabb bélű, amely a vékonyabb héjból általában könnyen kifejthető. Íze finom, kifejezett kesernyésség nélküli, friss fogyasztásra és szárításra egyaránt alkalmas. A dió természetes módon telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, rostot és ásványi anyagokat, például magnéziumot és cinket tartalmaz. A fajta részben öntermékenyülő, a rendszeresebb terméskötődéshez néhány tíz méteren belül ültetett 'Franquette' vagy 'Fernette' porzófajta ajánlott.

Közönséges dió- a klasszikus dió, amelyet már sok évszázada termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vastag ágakból áll. Az idős törzs világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, nagyjából 8–12 cm hosszúak, az egész levél 20–30 cm hosszúra nő. A levélkék ép szélűek, élénkzöld színűek. A levelek kibomlása után jelennek meg a nagy, mintegy 7 cm hosszú porzós barkák és a kisebb, 2-3-asával csoportosuló nővirágok. A termést sima, csaknem gömbölyű zöld burok rejti. A dió világosbarna színű és nagyon ízletes. A fa csak mintegy 15 éves korában fordul termőre. Gyökérzete nagyon mélyre hatol.

Termesztés:  Magyarországon a napos, jól szellőző fekvések válnak be legjobban, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A talaj mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag és jó vízelvezetésű legyen, pH-ja nagyjából 6,5–7,8, a kötött, pangó vizes talajokon a gyökerek károsodnak. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig végezhető, a konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság mintegy 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped, és a dió könnyen kiválik belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítják, hogy csökkenjen a penészedés kockázata, és a bél megőrizze színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése mintegy -25 °C, a fiatal fák számára előnyös a talajtakarás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés alakító és egészségügyi metszésre korlátozódik, alkalmas ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszésnél a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetés utáni első 2–3 évben, illetve aszályos nyarakon a termés telítődésekor fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényes nevelése csak rövid ideig indokolt, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és nagy helyet igényel. Csapadékos tavaszokon előfordulhat a dió baktériumos foltossága és gombás levélfoltosság, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelben az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, gyep vagy kavics ott praktikus választás.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez 

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.2. 2026