Közönséges dió 'Lara' Juglans regia 'Lara'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Lara' - hosszú életű gyümölcsfa, amelynek őshazája a Balkántól Kis-Ázsiáig terjedő terület. A kertekben ehető terméséért és árnyékáért becsülik. A 'Lara' francia szelekció, amelyet a 'Payne' fajta köréből származó magoncokból válogattak ki, a korábbi termőre fordulás és az oldalrügyeken hozott termés magas aránya érdekében. A fa szabályos koronát nevel, átlagos kerti körülmények között mintegy 10–12 m magasra és 6–9 m szélesre nő. Április és május fordulóján zöldes barkák és jelentéktelen nővirágok jelennek meg. Termése nagy, gyakran gömbölydedebb, világosabb bele a vékonyabb héjból általában könnyen kiszedhető. Íze finom, kifejezett kesernyésség nélküli, friss fogyasztásra és szárításra egyaránt alkalmas. A dió természetes módon telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, rostot és ásványi anyagokat, például magnéziumot és cinket tartalmaz. A fajta részben öntermékenyülő, a rendszeresebb terméskötődéshez néhány tíz méteren belül ültetett 'Franquette' vagy 'Fernette' porzófajta ajánlott.

Közönséges dió- a klasszikus dió, amelyet már évszázadok óta termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vastag ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, körülbelül 8–12 cm hosszúak, a teljes levél 20–30 cm hosszúra nő. A levelek páratlanul szárnyasan összetettek, élénkzöld színűek. A levelek kibomlása után megjelennek a nagy, mintegy 7 cm hosszú hímbarkák és a kisebb, 2-3-asával álló nővirágok. A termést sima, csaknem gömb alakú zöld burok rejti. A dió világosbarna, kiváló ízű. A faj magról nevelt fái akár csak kb. 15 éves korban fordulnak termőre. Nagyon mélyen gyökerezik.

Termesztés:  Hazai viszonyok között a napos, jól szellőző fekvés válik be legjobban, lehetőleg a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A mélyebb rétegű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, kb. 6,5–7,8 pH-jú talaj megfelelő, a nehéz, vizenyős talajon a gyökerek szenvednek. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, a konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén később is. Az ajánlott tőtávolság körülbelül 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped, és a dió könnyen kiválik belőle. Szüret után a diót egy rétegben, szellős helyen szárítjuk, így csökken a penészedés kockázata, a bél pedig megőrzi színét és aromáját. A beérett fa fagytűrése -25 °C körüli, a fiatal fáknak jót tesz a talajtakarás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés a koronaalakításra és az egészségügyi beavatkozásokra korlátozódik, ennek ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezik”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főleg az ültetést követő első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termés telítődése idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Edényben csak rövid ideig érdemes nevelni, mert gyökérzete gyorsan megerősödik, és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon felléphet a dió baktériumos foltossága és gombás levélfoltosság, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelben az érzékenyebb növények nehezebben fejlődnek, a gyep vagy a kavics gyakorlati megoldás.

Bővebben: Útmutató a dió termesztéséhez 

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026