Közönséges dió 'Ovata' Juglans regia 'Ovata'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Ovata' - Nyugat- és Közép-Ázsiából származó lombhullató fa, amelyet kertjeinkben aromás diobele és jellegzetes, szélesen boltozatos koronája miatt becsülnek. Az 'Ovata' fajta Moldovából származik, 2018-ban regisztrálták. A fa közepes vagy erős növekedésű, széles, kerek koronát nevel, amely közepesen mély árnyékot ad. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, összedörzsölve kellemes illatúak. Virágai általában áprilistól májusig jelennek meg, a porzós virágok barkákban, a termős virágok a hajtásokon. Legfőbb előnye a rendkívül nagy termés, átlagosan 36–42 mm-es, általában 18–23 g tömegű dióval. Héja viszonylag vékonyabb, bele jól kifejthető, világos színű, és a dió tömegének körülbelül 48 %-át adja. Finom íze sütéshez és friss fogyasztásra egyaránt kiváló. Kifejlett korában jó körülmények között nagyjából 12–18 m magasságra és 10–15 m szélességre lehet számítani, ezért az épületektől távolságot igényel. A korona alatt a juglon allelopatikus hatása érvényesülhet. Idegentermékenyülő fajta, megfelelő porzófajta például a 'Fernette'.

A közönséges dió a klasszikus diófa, amelyet már évszázadok óta termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. Levélkéi tojásdadtól oválisig terjedő alakúak, nagyjából 8–12 cm hosszúak. A teljes levél 20–30 cm hosszúra nő, élénkzöld színű. A levelek kibomlása után megjelennek a nagy, körülbelül 7 cm hosszú porzós barkák és a kisebb termős virágok, amelyek 2-3-asával csoportosulnak. A termést zöld, csaknem kerek, sima burok rejti. A dió világosbarna színű és nagyon ízletes. A fa csak körülbelül 15 éves korában fordul termőre. Nagyon mélyen gyökerezik.

Termesztés: Magyarországi termesztéshez meleg, napos, szélvédett termőhely ajánlott, ahol mérsékelhetők a tavaszi fagyok okozta károk, és jobban beérik a vessző. Legmegfelelőbb a mély, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talaj, ideálisan vályog- vagy homokos vályogtalaj, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és jó vízelvezetéssel. Az ültetés általában márciustól novemberig történik, fagyos időszakon kívül. Ültetés után a meggyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés, később a fa a rövidebb száraz időszakokat is elviseli, a forró nyarakon azonban jót tesz neki a talajtakarás és a szerves anyag pótlása. A trágyázás legyen mértékletes, a hangsúly a káliumon és a magnéziumon van, a túlzott nitrogén buja növekedést okoz és fokozza a betegségekkel szembeni érzékenységet. A metszés nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, az erős nedvkeringés idején kívül, inkább nyáron végezzük, hogy mérsékeljük a nedvfolyást. A betakarítás fekvéstől függően szeptembertől októberig tart, amikor a burok barnulni kezd és a dió könnyen kiválik, utószárítás után javul az eltarthatóság. A kifejlett fák nagyjából -32 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetések meghálálják a talajtakarást és a törzs vadrágás elleni védelmét. A korona jó megvilágítása érdekében körülbelül 8–10 m tőtávolságot hagyunk. A betegségek és kártevők közül előfordulhat antraknózis, bakteriális levélfoltosság vagy dióburok-fúrólégy, ellenük segít a laza korona, a fertőzött burok összegyűjtése és a rendszeres káliumpótlás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

Bővebben:  Útmutató a diófák termesztéséhez