Közönséges dió 'Pescianski' Juglans regia 'Pescianski'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Pescianski' - hosszú életű, lombhullató fa. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, virágai jelentéktelenek. Tavasszal nyílnak, a porzós virágok barkákban, a termős virágok aprók, a hajtásokon. A 'Pescianski' fajtát Moldovában, a Pescsanka térségében szelektálták egy helyi forma szabad beporzásából származó magoncaként. Szerzőként V. M. Zsadant, nemesítőként a moldovai „Moldles” erdészeti tudományos-termelési egyesülést tartják számon. Az állami fajtakísérletbe 1988-ban került. Termete közepes vagy alacsonyabb, a gyakorlatban a metszéstől és a termőhelytől függően mintegy 5–10 m. Koronája közepesen sűrű. Termése kerekded-ovális, átlagos tömege 10,9 g körüli. A bél krémszínű, és jól kifejthető. A belarány elérheti a mintegy 69%-ot, a zsírtartalom 66,5% körüli. Konyhai felhasználásra sokoldalúan alkalmas. Lombja ősszel megsárgul és lehullik. A korona alatt a juglon hatása érvényesülhet, ezért a fa közvetlen közelében az érzékenyebb díszévelők nehezebben fejlődnek. Alacsonyabb termete megkönnyítheti a betakarítást a házikertben, ennek ellenére helyigényes fáról van szó. A Közönséges dió 'Pescianski' részben öntermékenyülő. A nagyobb termés érdekében porzófajtaként a 'Jupiter', a 'Franquette' vagy a 'Fernette' fajta ajánlott.

A közönséges dió a klasszikus diófa, amelyet már évszázadok óta termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, mintegy 8 - 12 cm hosszúak. A teljes levél 20 - 30 cm hosszúra nő. A levélkék ép szélűek, élénkzöld színűek. A lombfakadás után jelennek meg a nagy, mintegy 7 cm hosszú porzós barkák. Ugyanekkor nyílnak a kisebb termős virágok is, amelyek 2-3-asával csoportosulnak. A termést sima, csaknem gömbölyű zöld burok rejti. A dió világosbarna színű, íze kiváló. A fa csak mintegy 15 éves korában fordul termőre. Gyökérzete nagyon mélyre hatol.

Termesztés: Hazai viszonyok között meleg, napos, szélvédett termőhely ajánlott. Itt mérsékelhetők a tavaszi fagykárok, és jobban beérik a vessző. Legmegfelelőbb a mély, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talaj. Ideális a vályog- vagy homokos vályogtalaj, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és jó vízelvezetéssel. Az ültetés általában márciustól novemberig történik, a fagyos időszakok kivételével. Ültetés után a begyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés. Később a fa a rövidebb aszályos időszakokat is elviseli, a forró nyarakon azonban jót tesz neki a talajtakarás és a szerves anyag pótlása. A trágyázás mértékletes legyen, a kálium és a magnézium pótlására helyezve a hangsúlyt. A túlzott nitrogén buja növekedést okoz, és fokozza a betegségekkel szembeni érzékenységet. A metszés a nevelő és az egészségügyi metszésre korlátozódik. Az erős nedvkeringés idején kívül, inkább nyáron végezzük, hogy mérsékeljük a nedvfolyást. A betakarítás a fekvéstől függően szeptemberben-októberben esedékes, amikor a zöld burok megbarnul, és a diók könnyen kiválnak belőle. Utószárítás után javul az eltarthatóság. A kifejlett fák mintegy -28 °C-ig fagytűrők. A fiatal ültetések meghálálják a talajtakarást és a törzs vadrágás elleni védelmét. A korona jó megvilágítása érdekében mintegy 8–10 m tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül előfordulhat a gnomóniás levélfoltosság (antraknózis), a baktériumos levélfoltosság vagy a dióburok-fúrólégy. Védekezésként segít a levegős korona, a fertőzött burok összegyűjtése és a kálium rendszeres pótlása.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

Bővebben:  Útmutató a diófák termesztéséhez