Közönséges dió 'Robert Livermore' Juglans regia 'Robert Livermore'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Robert Livermore' - az Egyesült Államokban vonták termesztésbe a 90-es évek végén, és a vörös belű típusok közé tartozik. A külső zöld burok éréskor felnyílik, feltörés után pedig látszik a bél vöröses héja, amely finoman fűszeres, telt ízt kölcsönöz a diónak. A fa egylaki, tavasszal, leggyakrabban áprilisban és májusban porzós barkákat és jelentéktelen termős virágokat is hoz. Gyakran az oldalrügyeken is terem, így jó beporzás mellett kiegyensúlyozott termést ad. A diók közepesek vagy nagyobbak, a bél viszonylag könnyen kifejthető a héjból, és jól kitölti azt, egy bél tömege általában 7 g körül van. A színe frissen kifejtve a legélénkebb, melegebb tárolás mellett fokozatosan sötétedik, ezért ajánlott vékony rétegben, szellős helyen gyorsan utószárítani. A dió részben öntermékenyülő, a termés maximális növelésére alkalmas porzófajta a 'Chandler', a 'Franquette' vagy a 'Fernette'. A kertben szoliterként érvényesül szélesen szétterülő, általában 8–12 m-es koronájával, jó körülmények között nagyjából 10–18 m magasra nő. Dekoratív bele miatt hidegkonyhai ételekhez, süteményekhez és házi likőrökhöz is kiváló, ezekben a színe hosszú pörkölés nélkül mutat a legszebben.

A közönséges dió a klasszikus diófa, amelyet már sok évszázada termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. Levélkéi tojásdadok vagy oválisak, nagyjából 8–12 cm hosszúak. A teljes összetett levél 20–30 cm hosszúra nő. A levélkék ép szélűek, élénkzöld színűek. A lombfakadás után megjelennek a nagy, körülbelül 7 cm hosszú porzós barkák és a kisebb termős virágok, amelyek 2-3-asával csoportosulnak. A termést csaknem gömbölyű, sima zöld burok rejti. A dió világosbarna héjú, íze kiváló. A fa csak mintegy 15 éves korában fordul termőre. Gyökérzete igen mélyre hatol.

Termesztés: Magyarországi termesztéshez meleg, napos, szélvédett termőhely ajánlott, ahol mérséklődik a tavaszi fagyok okozta kár, és jobban beérik a vessző. Legmegfelelőbb a mély, tápanyagdús, jó vízáteresztő talaj, ideálisan vályog vagy homokos vályog, körülbelül 6,5–7,5 pH-val és jó vízelvezetéssel. Az ültetés általában márciustól novemberig végezhető, fagyos időszakon kívül. Ültetés után a begyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés, később a fa a rövidebb száraz időszakokat is elviseli, forró nyarakon azonban jót tesz neki a talajtakarás és a szervesanyag-pótlás. A trágyázás legyen mértékletes, a kálium és a magnézium hangsúlyával, a nitrogéntöbblet buja növekedést okoz, és fokozza a betegségekkel szembeni érzékenységet. A metszés a nevelő és egészségügyi metszésre korlátozódik, az erős nedvkeringés idején kívül, inkább nyáron végezzük, hogy kevesebb nedv folyjon ki. A szüret fekvéstől függően szeptembertől októberig tart, amint a burok barnulni kezd és a diók könnyen kiválnak, utószárítás után jobb az eltarthatóságuk. A beérett fák nagyjából -28 °C-ig fagytűrők, a fiatal telepítéseknek jót tesz a talajtakarás és a törzs vadrágás elleni védelme. A korona jó megvilágítása érdekében körülbelül 8–10 m tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül előfordulhat antraknózis, baktériumos levélfoltosság vagy dióburok-fúrólégy, ellenük segít a szellős korona, a fertőzött burok összegyűjtése és a rendszeres káliumpótlás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.02.2026

Bővebben:  Útmutató a diófák termesztéséhez