Közönséges dió 'Ronde de Montignac' Juglans regia 'Ronde de Montignac'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Ronde de Montignac' - a hosszú életű gyümölcsfák közé tartozik, amelyek a Balkántól Kis-Ázsiáig terjedő térségből származnak. A 'Ronde de Montignac' a Dordogne régióból származó francia tájszelekció, amelyet korábbi éréséért és finoman aromás béléért becsülnek. A fa közepes-erős növekedésű, idővel szabályos, inkább terebélyes koronát nevel, kerti körülmények között általában kb. 10–12 m magasra és 6–9 m szélesre nő. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, élénkzöldek, a lombfakadás későbbi, gyakran csak április végén következik be. Április végén, május elején virágzik, a porzós virágok zöldes barkák, a termős virágok feltűnés nélküliek. A diók általában szeptember végén érnek. A termések inkább kisebbek-közepesek, méretük kb. 28 mm, tömegük megközelítőleg 8–10 g, héjuk világosabb, a bél jól kifejthető. A béltartalom nagyjából 47–53 %, a bél világos, íze tiszta, kifejezett kesernyésség nélküli. A dióbél természetesen telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, rostot és ásványi anyagokat, például magnéziumot és cinket tartalmaz, ezért sütéshez és szárításhoz is kiváló. A kertben szoliterként és haszonfaként is megállja a helyét, idővel jelentős árnyékot ad. A korona alatt általában jól fejlődik a gyep és a tavaszi hagymás növények, az érzékeny fajok a juglon hatására gyengébben nőhetnek.

Közönséges dió- a klasszikus dió, amelyet már évszázadok óta termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Idős törzse világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, kb. 8–12 cm hosszúak. Az összetett levél teljes hossza 20–30 cm, élénkzöld színű. A lombfakadás után jelennek meg a nagy, kb. 7 cm hosszú porzós barkák és a kisebb termős virágok, amelyek 2-3-asával állnak. A termést sima, csaknem gömb alakú zöld burok rejti. A dió világosbarna színű és nagyon ízletes. A fa csak kb. 15 éves korában fordul termőre. Gyökérzete nagyon mélyre hatol.

Termesztés:  Magyarországon a napos, jól szellőző termőhelyek válnak be legjobban, ideális esetben a fagyzugoktól távol, mert a késő tavaszi fagyok károsíthatják a virágokat. A mélyebb, tápanyagdús, jó vízelvezetésű talaj az alkalmas, pH-ja kb. 6,5–7,8, a nehéz, vizenyős talajokon a gyökerek károsodnak. Az ültetés tavasszal márciustól áprilisig vagy ősszel októbertől novemberig történik, konténeres facsemetéknél fagymentes talaj esetén hosszabb ideig is. Az ajánlott tőtávolság kb. 8–10 m. A betakarítás leggyakrabban szeptember második felétől októberig tart, amikor a zöld burok felreped és a diók könnyen kiválnak. Szüret után a diókat egy rétegben, szellős helyen szárítjuk, hogy csökkenjen a penészedés veszélye, és a bél megőrizze színét és aromáját. Az érett fa fagytűrése kb. -25 °C, a fiatal facsemetéknek jót tesz a mulcsozás és a törzs védelme a vadrágás ellen. A metszés alakító és egészségügyi metszésre korlátozódik, ennek megfelelő ideje nyáron, a hajtások beérése után van, mert a téli metszés után a fa erősebben „könnyezhet”, ami növeli a fertőzések kockázatát. Az öntözés főként az ültetés utáni első 2–3 évben, valamint aszályos nyarakon a termésnövekedés idején fontos, trágyázásra általában elegendő a komposzt és egy tavaszi nitrogénadag. Az edényes termesztés csak rövid távon ésszerű, mert a gyökérzet gyorsan megerősödik és sok helyet igényel. Csapadékos tavaszokon megjelenhet a dió baktériumos foltossága és a gombás levélfoltosságok, a termést a dióburok-fúrólégy vagy sodrómolyok károsíthatják. A korona alatt a juglon hatása érvényesül, ezért a közelben az érzékenyebb növények gyengébben fejlődnek, gyakorlati megoldás a gyep vagy a kavics.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez 

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026