Közönséges dió 'Rubin' - konténeres Juglans regia 'Rubin'

Termék részletes leírása

Közönséges dió 'Rubin' - modern moldovai gyümölcsfajta, amelyet a Voinesti faiskola a román Patru Agro partnerrel együttműködve 2017-ben szelektált a helyi génállományból. A román fajtajegyzékbe 2022-ben került be. Legjellegzetesebb tulajdonsága a bél természetesen piros vagy bíborvörös magbőre, amely vonzó színét szárítás után is megőrzi. A fa erős, sőt nagyon erős növekedésű, gyorsan széles koronát nevel, és kifejlett korában a talajtól és a metszéstől függően nagyjából 8–15 m magasra és 6–10 m szélesre nőhet. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, mélyzöldek. Virágai feltűnés nélküliek és szélbeporzásúak, a porzós virágok lecsüngő barkákban jelennek meg. A fajta idegentermékenyülő, a rendszeres terméskötéshez megfelelő porzófajtát igényel. Jól illik hozzá a 'Pescianski' vagy a 'Chandler', amelyek virágzási ideje átfedésben van a 'Rubin' fajtáéval. A dió középkésőn érik, általában szeptember végétől októberig. A bél könnyű, törékeny és kellemesen édes, feltűnő piros árnyalata feltörés után erős díszítő hatást kelt. Friss fogyasztásra, péksüteményekbe, aprósüteményekbe, müzlibe, salátákba és desszertek díszítésére is alkalmas. A bél természetes módon telítetlen zsírsavakat, fehérjéket, ásványi anyagokat és tokoferolokat tartalmaz. A kifejtett piros bél hangsúlyos színfolt, ezért a fajta nemcsak gyümölcsösben, hanem különleges, ehető szoliter faként is megállja a helyét.

A közönséges dió a klasszikus diófa, amelyet már sok évszázada termesztenek. Akár 30 m magasra is megnő. Koronája csaknem gömb alakú, vaskos ágakból áll. Az idős törzs kérge világosszürke, mély, szabálytalan, függőleges barázdákkal. A levélkék tojásdadok vagy oválisak, nagyjából 8–12 cm hosszúak. Az egész levél 20–30 cm hosszúra nő. A levélkék ép szélűek, élénkzöld színűek. A lombfakadás után jelennek meg a mintegy 7 cm hosszú, nagy porzós barkák és a kisebb, kettesével vagy hármasával álló termős virágok. A termést sima, csaknem gömb alakú zöld burok rejti. A dió héja világosbarna, bele igen ízletes. A fa körülbelül 15 éves korában fordul termőre. Gyökérzete nagyon mélyre hatol. 

Termesztés: Magyarországon meleg, napos, szélvédett termőhely ajánlott, ahol mérséklődnek a tavaszi fagykárok, és jobban beérik a vessző. Legmegfelelőbb a mély, tápdús, jó vízáteresztő, ideálisan vályog- vagy homokos vályogtalaj, nagyjából 6,5–7,5 pH-val és jó vízelvezetéssel. Az ültetést általában márciustól novemberig, fagymentes időszakban végezzük. Ültetés után a begyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés, később a fa a rövidebb száraz időszakokat is elviseli, a forró nyarakon azonban hálás a talajtakarásért és a szervesanyag-pótlásért. A trágyázás legyen mértékletes, a kálium és a magnézium hangsúlyával, a túlzott nitrogén erős növekedést okoz, és növeli a betegségekkel szembeni fogékonyságot. A metszés a koronaalakító és az egészségügyi metszésre korlátozódik, az erős nedvkeringés idején kívül, inkább nyáron végezzük, hogy kevesebb nedv folyjon ki. A betakarítás fekvéstől függően szeptembertől októberig tart, amikor a zöld burok barnulni kezd, és a dió könnyen kiválik belőle, utószárítással javul az eltarthatóság. A kifejlett fák nagyjából -28 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetvények meghálálják a talajtakarást és a törzs vadrágás elleni védelmét. A korona jó megvilágítása érdekében nagyjából 8–10 m tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül előfordulhat az antraknózis, a baktériumos levélfoltosság vagy a dióburok-fúrólégy, ezek ellen segít a laza, jól szellőző korona, a fertőzött termésburok összegyűjtése és a rendszeres káliumpótlás.

Bővebben: Útmutató a diófák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 28.08. 2026