Közönséges mogyoró 'Extra Giagli' - konténeres Corylus avellana 'Extra Giagli'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Extra Giagli' - Törökországból származó, idegentermékenyülő fajta, amely a minőségi és ízletes terméséért becsült, kiemelkedően bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik. Későn, szeptember folyamán érik. Gyenge vagy közepes növekedésű, kifejlett korában 3–4 méter magasra nő. Áttekinthető, enyhén terebélyes, jól elágazó cserjét nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes tenyészidőszakban megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal rengeteg jelentéktelen virágot hoz, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes méretű, félgömb alakú termést szüretelhetünk, amelynek vékony, barna héja könnyen feltörhető. A bél ropogós, nagyon édes, kiváló, zamatos ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen is sokáig eláll. A fajta érdekessége a magas belarány (54–56 % körül), valamint az, hogy az érett mogyorók könnyen kihullanak a kupacsból, így kényelmesen összegyűjthetők a földről. Kertekben és ültetvényekben friss fogyasztásra, desszertekhez vagy haszonnövényként, szoliterként egyaránt jól hasznosítható.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb vagy közepes fekvésű, az erős téli szelektől védett termőhelyet válasszunk. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem válnak vizenyőssé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlzottan nedves talajon a növekedés romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól kb. 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb, szabadon növő sövényben 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két szezonban rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró gyökérzete sekély, ezért érzékenyen reagál a nyári aszályra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a bél minőségét is javítja. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a kora tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül ritkán levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termést károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. Kertkompozícióban a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető élősövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a cserjés mogyorók termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026