Közönséges mogyoró 'Lombard Red' - konténeres Corylus avellana 'Lombard Red'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Lombard Red' - a kertészeti gyakorlatban a vörös levelű díszmogyorók közé sorolják, gyakran Corylus maxima 'Purpurea' néven is szerepel. A fajta eredete az észak-olaszországi, termesztett „lombardiai” mogyorókhoz kapcsolódik, ahonnan a nagy termésű mogyorók elterjedtek az európai kertekben. Többtörzsű cserje vagy kis fa, amely kifejlett korában általában 3–5 m magasra és hasonló szélesre nő, és néhány év alatt sűrűbb koronát nevel. Legnagyobb dísze a lombja. A fiatal levelek bronzos-borvörös színben hajtanak, szélesen tojás alakúak, 6–12 cm hosszúak, finoman fűrészes szélűek, és fényben színeződnek a legszebben. Nyáron részben kizöldülhetnek, ősszel sárga, majd meleg barnás árnyalatokba váltanak. Már februárban és márciusban megjelennek a hosszú barkák, amelyek a kopasz ágakon díszítő hatásúak, és egyben virágport is adnak. Termése a zöld kupacsban ülő ehető mogyoró, többnyire kb. 2 cm-es, és hazai viszonyok között általában szeptemberben érik. A cserje szoliterként, vegyes sövényekbe és a kert haszonkerti részébe is alkalmas. Kompozíciókban jól társítható somokkal, fanyarkákkal, bangitákkal vagy világos tónusú, magasabb évelőkkel, például gólyaorrokkal, poloskavészekkel vagy díszfüvekkel, amelyek kiemelik a sötét lombot.

Termesztés: Melegebb, napos, az erős téli széltől védett termőhelyet érdemes választani, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésben. A mogyoró a világos félárnyékot is elviseli, a termések jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban előnyösebb a teljes napfény. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokban fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlnedves talajon a növekedés romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól kb. 3–4 m-re helyezzük el, alacsonyabb, szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két szezonban rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termések méretét és a bél minőségét is javítja. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A cserje a két- és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázág megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A kártevők közül szórványosan levéltetvek, eszelények vagy a termések lárvás fertőzése (dióburok-fúrólégy) fordulhat elő, a kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. Kertkompozícióban a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel együtt érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a bokros mogyorók termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 5.6. 2026