Közönséges mogyoró 'Lombard Red' Corylus avellana 'Lombard Red'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Lombard Red' - a kertészeti gyakorlatban a mogyoró vörös levelű díszformái közé sorolják, és gyakran Corylus maxima 'Purpurea' néven is említik. A fajta eredete az észak-olaszországi termesztett „lombardiai” mogyorókhoz kapcsolódik, ahonnan a nagy termésű mogyorók az európai kertekbe terjedtek. Önbeporzó, többtörzsű cserje vagy kis fa, amely kifejlett korában általában mintegy 3–5 m magasra nő, hasonló szélességgel, és néhány év alatt sűrűbb koronát nevel. Legfőbb dísze a lombozata: fiatal levelei bronz- vagy borvörös színben hajtanak, széles tojás alakúak, 6–12 cm hosszúak, finoman fűrészes szélűek, és világos helyen színeződnek a legszebben. Nyáron részben kizöldülhetnek, ősszel sárga vagy meleg barnás árnyalatokba váltanak. Már februárban–márciusban megjelennek hosszú barkái, amelyek a csupasz ágakon díszítő hatásúak, és egyúttal virágport is biztosítanak. Termése zöld kupacsba zárt ehető mogyoró, többnyire körülbelül 2 cm-es, amely hazai viszonyok között általában szeptemberben érik. A cserje szoliterként, vegyes élősövénybe és a kert haszonkerti részébe is alkalmas. Kertépítészeti összeállításban jól társítható somokkal, fanyarkákkal, bangitákkal vagy világos tónusú, magasabb évelőkkel, például gólyaorrokkal, poloskavészekkel vagy díszfüvekkel, amelyek kiemelik sötét lombját.

Termesztés: Melegebb, napos termőhelyet válasszunk, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésben, az erős téli széltől védve. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem válnak vizenyőssé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen meszes vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól mintegy 3–4 m távolságra helyezzük, alacsonyabb, szabadon növő élősövénynél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két szezonban rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a mag minőségét is javítja. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények mintegy −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a kora tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázág megtartására irányul. Az elöregedett vagy a koronát túlzottan besűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, eszelények vagy a termést károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. Kertépítészeti szempontból a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető élősövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázát adja az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a cserjés mogyorók termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026