Közönséges mogyoró 'Segorbe' Corylus avellana 'Segorbe'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Segorbe' - idegentermékenyülő fajta, amely a nagyon bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik, és kiváló minőségű, ízletes terméséért becsülik. Középérésű (szeptember vége és október eleje). Közepes növekedésű, kifejlett korában mintegy 3–4 méter magasra nő, áttekinthető, enyhén szétterülő, jól elágazó bokrot nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, sötétzöld színűek, szélük finoman fűrészes, és a teljes tenyészidőszak alatt megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal rengeteg jelentéktelen virágot hoz, a nyíló porzós barkák pedig megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes vagy nagy méretű, szilárd kupacsba zárt termést szüretelünk. A mag kemény, nagyon ízletes, kellemes, édeskés ízével tűnik ki. Megfelelő tárolás mellett frissen is sokáig eláll. A fajta különlegessége a nagyon jó alkalmazkodóképesség és a rendszeres termőképesség. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy hasznos szoliterként egyaránt megállja a helyét.

Termesztés: Melegebb, napos termőhelyet válasszunk, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésben, az erős téli széltől védve. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a dió jó beérése és a rendszeres terméskötés szempontjából azonban a teljes napsütés előnyösebb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek kellő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlnedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes bokrokat egymástól körülbelül 3–4 m-re helyezzük el, alacsonyabb szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két évben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a mag minőségét is javítja. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények nagyjából −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a kora tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A bokor legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül alkalmanként levéltetvek, ormányosbogarak vagy a terméseket károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. Kertkompozícióban a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva alkalmazható, ahol az ültetvény stabil, hosszú életű vázát alkotja. 

 Bővebben: Útmutató a cserjés mogyorók termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026