Közönséges mogyoró 'Sivri Giagli' - konténeres Corylus avellana 'Sivri Giagli'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Sivri Giagli' - Törökországból származó, idegentermékenyülő fajta. A bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik, és kiváló minőségű terméséért értékelik. Középkésői érésű, termése szeptember folyamán érik. Közepesen erős növekedésű, kifejlett korában 3–4 méter magasra nő. Áttekinthető, enyhén szétterülő, jól elágazó cserjét nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes tenyészidőszakban megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal rengeteg jelentéktelen virágot hoz, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes méretű, hosszúkás, szilárd burokba zárt termést szüretelünk. A bél kemény, igen ízletes, kellemesen édeskés zamatú. Megfelelő tárolás mellett frissen is sokáig eláll. A fajta érdekessége a jellegzetesen megnyúlt makkalak és a nagyon jó bélkihozatal. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy haszonnövényként, szoliterként is alkalmazható.

Termesztés: Melegebb, napos, a téli erős szelektől védett termőhelyet válasszunk, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésben. A mogyoró az enyhe félárnyékot is elviseli, a makkok jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek kellő humusztartalmúak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem válnak pangó vizessé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen meszes vagy túlzottan nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjék egymástól kb. 3–4 m-re kerülnek, alacsonyabb szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy fakéreggel mulcsozni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári aszályra. Az egyenletes talajnedvesség kedvez a makkok méretének és a bél minőségének. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A cserje leginkább a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul. Az elöregedett vagy túlzottan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül ritkán levéltetvek, ormányosok vagy a termést károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. Kertépítészeti szempontból a mogyoró a kert haszonrészében szoliterként, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva alkalmazható, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

További információ: A bokros mogyoró termesztési útmutatója

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026