Közönséges mogyoró 'Sivri Giagli' Corylus avellana 'Sivri Giagli'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Sivri Giagli' - törökországi eredetű, idegentermékenyülő fajta, amely a minőségi terméséért becsült, igen bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik. Középkései–kései érésű (szeptember folyamán érik). Közepes növekedésű, kifejlett korában mintegy 3–4 méter magasra nő, és áttekinthető, enyhén szétterülő, jól elágazó bokrot nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes tenyészidőszak alatt megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal rengeteg jelentéktelen virágot hoz, a nyíló porzós barkák pedig megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes méretű, hosszúkás alakú, szilárd kupacsba zárt terméseket szedünk. A magbél kemény, nagyon ízletes, kellemes, édeskés ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen sokáig eláll. A fajta különlegessége a mogyoró jellegzetesen megnyúlt alakja és a nagyon jó belhozam. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy haszonnövényként szoliterként is hasznosítható.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésű, az erős téli széltől védett termőhelyet választunk. A mogyoró az enyhe félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napsütés kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek kellően humuszosak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes bokrokat egymástól körülbelül 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb szabadon növő sövényekhez 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek köré jól érett komposztot keverni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a magbél minőségét egyaránt elősegíti. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények nagyjából −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágat adó hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, levélsodró eszelények vagy a mogyoróormányos lárvái által okozott termésfertőzés fordulhat elő, a kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. A kertkompozícióban a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető élősövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a bokros mogyorók termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026