Közönséges mogyoró 'Tonda di Giffoni' - konténeres Corylus avellana 'Tonda di Giffoni'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Tonda di Giffoni'  - hagyományos olasz fajta, amely Campania vidékéről származik. Hazai viszonyok között közepesen erős növekedésű, mintegy 3–4 m magas és 2–3 m széles cserjévé fejlődik, idővel gyökérsarjakkal terjeszkedik. Ágai hajlékonyak, barnák, a fiatal hajtások finoman molyhosak. Levelei kerekded tojásdadok vagy széles oválisak, vállukon szív alakúak, feltűnő erezetűek és érdes felületűek, színükön mélyzöldek, ősszel melegebb sárga árnyalatokba színeződnek. A mogyoró egylaki növény: a hímivarú virágok keskeny, sárgás, mintegy 3–7 cm hosszú barkákat alkotnak, amelyek nagyon korán, gyakran már februárban–márciusban megjelennek. A nőivarú virágok apró, rügyszerű képletek piros bibékkel, a rügyek hónaljában rejtőznek. A beporzás főként széllel történik. Részleges öntermékenyülése miatt magányos növényként is terem, a bő és rendszeres terméshez azonban hasonló virágzási idejű további mogyoró ültetése ajánlott, például a 'Barcelonská' fajta vagy más bevált mogyorók. A termések 3–5 darabos csoportokban, zöld, mélyen szeldelt kupacsban fejlődnek, amelyből éréskor részben kibújnak. A termések gömbölyűek, közepes méretűek, vékony, jól törhető héjúak. Magyarország melegebb vidékein augusztus és szeptember fordulóján érnek, hűvösebb fekvésben inkább szeptember első felében. A bél enyhén édes, telt ízű, kellemes mogyoróaromájú, jól pörkölhető, és a cukrászati termékekben is megtartja formáját. A mogyoró nagy arányban tartalmaz zsírokat, túlnyomórészt telítetlen zsírsavakkal, továbbá fehérjéket, rostot, E- és B-vitaminokat, valamint ásványi anyagokat, például káliumot, magnéziumot és vasat, ezért a változatos étrend értékes összetevője. A konyhában friss fogyasztásra, süteményekbe, krémekbe, házi mogyoróvajba vagy granolába használható, pörkölve desszertek díszítésére is.

Termesztés: Melegebb, napos termőhelyet igényel, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésben, az erős téli széltől védve. A félárnyékot is elviseli, a termések jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napsütés kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokban fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól tartják a nedvességet, de tartósan nem válnak vizenyőssé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túl nedves talajon a növekedése romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól mintegy 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb szabadon növő sövényben 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek köré jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két szezonban rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termések méretének és a bél minőségének is kedvez. A mogyoró fagytűrő, a jól begyökeresedett növények mintegy −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokra. A cserje a két- és hároméves fán terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázág megtartására irányul. Az elöregedett vagy túlzottan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül ritkán levéltetvek, eszelények vagy a dióburok-fúrólégy lárváinak termésen okozott kártétele jelentkezhet. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. A kertben a mogyoró szoliterként érvényesül a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribiszkével társítva, ahol stabil, hosszú életű vázát alkot az ültetésnek.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.12.2025

Bővebben: A mogyoró termesztési útmutatója