Közönséges mogyoró 'Tonda Gentile Romana' Corylus avellana 'Tonda Gentile Romana'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Tonda Gentile Romana' - olasz eredetű, idegentermékenyülő fajta, amely a legjelentősebb európai gyümölcstermő cserjék közé tartozik, és termésének prémium minőségéért becsülik. Közepes érésidejű (szeptember folyamán érik). Közepesen erős növekedésű, kifejlett korában kb. 3–4 méter magasra nő, sűrű, enyhén szétterülő, jól elágazó cserjét nevel, amely metszéssel könnyen formálható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes tenyészidőszak alatt megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal számos feltűnés nélküli virággal virágzik, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes méretű, szinte tökéletesen gömbölyű, kemény héjú termést szüretelhetünk. A bél kemény, ropogós, kiemelkedő, nagyra értékelt, zamatos ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen is sokáig eltartható. A fajta érdekessége, hogy bele világszerte híres, alakja és íze miatt elsősorban a legkiválóbb cukrászati termékek és csokoládék előállításához keresik. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, desszertekbe vagy hasznos szoliternövényként alkalmazható.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésű, az erős téli széltől védett termőhelyet válasszunk. A mogyoró az enyhe félárnyékot is elviseli, a termés jó beérése és a rendszeres terméskötés érdekében azonban előnyösebb a teljes napfény. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól kb. 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékébe jól érett komposztot keverni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró gyökérzete sekély, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség elősegíti a termés méretét és a bél minőségét. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti hőmérséklet-csökkenést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termés lárvák általi károsítása fordulhat elő, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. Kertkompozícióban a mogyoró szoliterként alkalmazható a haszonkertben, ehető élősövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva, ahol az ültetés stabil, hosszú életű vázát alkotja. 

 Bővebben: Útmutató a mogyoró termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026