Közönséges mogyoró 'Tonda Gentile' Corylus avellana 'Tonda Gentile'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Tonda Gentile' - Olaszországból származó, idegentermékenyülő fajta, amely a kiváló minőségű beléért értékelt, bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik. Középérésű, termése szeptember folyamán érik. Közepesen erős növekedésű, kifejlett korában 3–4 méter magasra nő. Áttekinthető, enyhén szétterülő, jól elágazó bokrot nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, szélük finoman fűrészes, és a teljes tenyészidőszakban megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal számos, nem feltűnő virággal virágzik, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes méretű, gömbölyű, kemény héjú mogyorók szedhetők. A bél kemény, nagyon ízletes, kellemes, rendkívül aromás ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen sokáig eltartható. A fajta érdekessége a legendás olasz klónokkal való szoros rokonsága és termésének kiemelkedő keresettsége a cukrászipar részéről. Kertekben és ültetvényekben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy haszonnövényként szoliterként is alkalmazható.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésű, az erős téli széltől védett termőhelyet igényel. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napsütés előnyösebb. A legjobban mélyebb, közepesen kötött, humuszban gazdag vályog- vagy homokos vályogtalajon fejlődik, amely jól megtartja a nedvességet, de tartósan nem válik pangóvizessé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlnedves talajon a növekedés romlik. Ültetése tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. A bokrokat egymástól mintegy 3–4 m távolságra ültetjük, alacsonyabb, szabadon növő sövényhez 1–1,5 m-es tőtávolság alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két évben rendszeres öntözésről gondoskodni. A mogyoró gyökérzete sekély, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a bél minőségét is javítja. A mogyoró fagytűrő, a jól begyökeresedett növények mintegy −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csupán a korai tavaszi virágzás a késői fagyokkal szemben. A bokor a két- és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágat adó hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A kártevők és betegségek közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a terméseket károsító fúrólégylárvák jelenhetnek meg, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. Kertépítészeti szempontból a mogyoró szoliterként alkalmazható a kert haszonnövényes részében, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel kombinálva, ahol stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a cserjés mogyorók termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026