Közönséges mogyoró 'Truchsessa' Corylus avellana 'Truchsessa'

Termék részletes leírása

Közönséges mogyoró 'Truchsessa' - idegentermékenyülő fajta, amely a minőségi terméséért becsült, igen bőtermő gyümölcstermő cserjék közé tartozik. Középérésű, szeptember folyamán érik. Közepes növekedési erélyű, kifejlett korában mintegy 3-4 méter magasra nő, és áttekinthető, enyhén szétterülő, jól elágazó cserjét nevel, amely metszéssel könnyen alakítható és fenntartható. Levelei egészségesek, közepes méretűek, oválisak, mélyzöld színűek, finoman fűrészes szélűek, és a teljes vegetációs időszakban megbízhatóan borítják a hajtásokat. Tavasszal számos szerény virággal virágzik, a nyíló porzós barkák megbízhatóan vonzzák a méheket és más beporzókat. Betakarításkor közepes vagy nagy méretű, kemény héjú termést szüretelhetünk. A bél tömör, nagyon ízletes, kellemes, édeskés ízű. Megfelelő tárolás mellett frissen sokáig eláll. A fajta különlegessége a kedvezőtlen időjárási hatásokkal szembeni jó ellenálló képesség és a megbízható termőképesség. Kertekben és gyümölcsösökben friss fogyasztásra, cukrászati termékekhez vagy haszonnövényként, szoliterként is felhasználható.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb és középmagas fekvésű, az erős téli széltől védett termőhelyet válasszunk. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beérése és a rendszeres terméskötődés érdekében azonban előnyösebb a teljes napfény. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlnedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól mintegy 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb, szabadon növő sövényeknél 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség elősegíti a dió méretét és a bél minőségét. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázágszerű hajtás megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termés dióburok-fúrólégy lárvái általi fertőzése fordulhat elő. A kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. A kertkompozícióban a mogyoró a kert haszonrészében szoliterként, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol az ültetvény stabil, hosszú életű vázát alkotja.

Bővebben: Útmutató a bokros mogyorók termesztéséhez 

Szerző: Kamila | Revízió: 27. 8. 2026