Liliomfa 'Elisa Odenwald' Magnolia 'Elisa Odenwald'

Termék részletes leírása

Liliomfa 'Elisa Odenwald' - lombhullató díszfajta, amely a Gresham-hibridek közé tartozik. A Magnolia × soulangeana 'Lennei Alba' és a Magnolia × veitchii keresztezéséből jött létre, származási helyeként a louisianai Opelousasban működő Louisiana Nurseries faiskolát, nemesítésének éveként 1984-et adják meg. Az európai források késői virágzású, feltűnően nagy virágú fehér liliomfaként értékelik. A kertben felálló, többtörzsű cserjeként vagy kisebb faként nő, 10 év után gyakran mintegy 4 m magas és 3 m széles, teljesen kifejlett korában nagyjából 5–8 m magas és 3–5 m széles. Levelei lombhullatók, oválisak, élénkzöldek, dús nyári habitust adnak. A fő virágzás késő tavasszal, általában májusban következik be, gyakran a lombfakadással egy időben vagy azt követően. Virágai nagyok, tulipán- vagy csészeformájúak, akár 30 cm körüli szélesek. Kívül krémfehérek, tövüknél finom bíborrózsás árnyalattal, belül tiszta fehérek vagy elefántcsontszínűek. Illata erőteljes, édes, és leginkább csendes, szélvédett helyen, terasz vagy sétaút mellett érvényesül. A fajta magányos díszfaként illik közepes és nagyobb kertekbe, gyep mellé vagy tűlevelűek sötétebb háttere elé. Aljnövényzetként jól mutatnak alatta a hunyorok, gólyaorrok, tűzesők, árnyékliliomok, páfrányok és a tavaszi hagymás növények.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos, hideg szelektől védett termőhelyet igényelnek. Legjobban ott fejlődnek, ahol elegendő fényt kapnak, de nyugodt a mikroklíma. Mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő és egyenletesen nedves talajt kedvelnek, ideális esetben enyhén savanyút (pH 5,0–6,5). A meszes, kötött és túlnedvesedő talajt nem tűrik. A kéreg- vagy lombkomposzt-mulcs nagyon fontos, mivel gyökérzetük sekélyen helyezkedik el. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszály idején kulcsfontosságú. A liliomfák rosszul viselik a kiszáradást, különösen nyáron. A trágyázás legyen mérsékelt, tavasszal elegendő a komposzt vagy a savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való trágya. A túlzott nitrogéntrágyázás a levélnövekedést serkenti a virágzás rovására. A legtöbb liliomfa jól fagytűrő, általában –20 és –25 °C között, egyes fajok még ennél is jobban. Nem a téli fagyok jelentenek gondot, hanem a tavaszi késői fagyok, amelyek károsíthatják a virágokat. A fiatal növényeket télen mulccsal érdemes védeni. Általában egészségesek és ellenállók, betegségek és kártevők csak kivételesen jelentkeznek. A leggyakoribb problémák a nem megfelelő talajjal függenek össze (klorózis meszes talajon, a gyökerek kiszáradásból eredő károsodása). Metszésre nincs szükség, és a liliomfák rosszul is tűrik. Csak a száraz vagy sérült ágak enyhe eltávolítását végezzük, lehetőleg röviddel a virágzás után. Az erős vagy ismételt metszés csökkentheti a virágzást.

Bővebben: Útmutató a liliomfák termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.06. 2026