Mogyoró 'Barbakan' Corylus avellana 'Barbakan'

Termék részletes leírása

Mogyoró 'Barbakan' - lengyel, nagy termésű gyümölcsfajta, amely Stanisław Piskornik professzor nemesítői munkájához kötődik, aki hosszú időn át foglalkozott a mogyoró szelekciójával és nemesítésével. Erőteljesebb, terebélyes lombhullató cserjeként nő, rendszeres visszafogás nélkül körülbelül 4–5 m magasra és 3–4 m szélesre fejlődik. A fajta érdekes ismertetőjegye a lombozat változó színe. A fiatal hajtások vöröses árnyalatúak, később a levelek zöldre váltanak. Díszítő értékűek a vöröses termésburok-levelek is, amelyek feltűnően nagyobbak lehetnek magánál a mogyorónál. A mogyoró nagyon korán virágzik, általában februártól márciusig. A porzós virágok lecsüngő barkákat alkotnak, míg a termős virágok jelentéktelenek, csak apró piros bibéik árulják el őket. A 'Barbakan' nagy, enyhén kúpos, ízletes belű termést hoz, amely szeptemberben érik. Felhasználható frissen, pörkölve, péksüteményekbe, desszertekbe, mogyorókrémekbe, valamint további feldolgozásra is. A mogyoróbél természetes forrása a telítetlen zsíroknak, a fehérjéknek, a rostnak, az E-vitaminnak és az ásványi anyagoknak. A mogyoró szélbeporzású és idegentermékenyülő. A megbízhatóbb terméskötés és a nagyobb termés érdekében ezért ajánlott egy másik, genetikailag kompatibilis, azonos időszakban virágzó fajta. A 'Barbakan' konkrét kompatibilitása az elterjedt fajtákkal nem kellően igazolt, ezért a pollenkompatibilitás ellenőrzése nélkül nem célszerű egyetlen konkrét porzófajtát megnevezni.

Termesztés: Melegebb, napos termőhelyet válasszunk, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésben, az erős téli széltől védve. A mogyoró az enyhe félárnyékot is elviseli, a termés jó beérése és a rendszeres terméskötés szempontjából azonban a teljes napfény előnyösebb. Legjobban a mélyebb, középkötött vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de nem maradnak tartósan vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlzottan nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól körülbelül 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb szabadon növő sövény esetén 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két szezonban rendszeres öntözésről gondoskodni. A mogyoró sekély gyökérzetű, ezért érzékenyen reagál a nyári aszályra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a bél minőségét is elősegíti. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti hőmérséklet-csökkenést is elviselnek, érzékenyebb csak a korai tavaszi virágzás a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázvessző megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan sűrítő vesszőket kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, eszelények vagy a termés fúrólégylárvák okozta kártétele fordulhat elő, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ragadozók támogatásával csökkenthető. A kertkompozícióban a mogyoró szoliterként érvényesül a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel kombinálva, ahol az ültetés stabil, hosszú életű vázát alkotja.

Bővebben: A bokros mogyoró termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 08.09. 2026