Mogyoró 'Profesor Wladyslaw Bugala' Corylus x colurnoides 'Profesor Wladyslaw Bugala'

Termék részletes leírása

Mogyoró 'Profesor Wladyslaw Bugala' - Lengyelországban, Wladyslaw Bugala professzor nemesítői munkájának köszönhetően létrejött hibrid. A fajtát rendkívül erőteljes növekedés és felálló habitus jellemzi, kifejlett korában tekintélyes, 4–6 méteres magasságot ér el. Levelei széles tojásdadok, sötétzöldek és matt felületűek, ami a cserjének reprezentatív, már-már fenséges megjelenést kölcsönöz. A fajta legfőbb értéke a nagy méretű, igen ízletes és aromás mogyoró, amely augusztus és szeptember folyamán érik. A bél kiváló forrása a telítetlen zsírsavaknak, a növényi fehérjéknek, a B-vitaminoknak és az olyan ásványi anyagoknak, mint a magnézium, a kálium vagy a kalcium, amelyek hozzájárulnak a szervezet általános vitalitásához és támogatják az idegrendszer egészséges működését. A fajta idegentermékenyülő, ezért a bő és rendszeres termés érdekében ajánlott a közelébe egy másik alkalmas mogyorófajtát ültetni, például a 'Webb's Prize Cob' fajtát, amely biztosítja a kölcsönös beporzást. A kertben ez a mogyoró nemcsak bőven termő haszoncserjeként érvényesül a gyümölcsösben, hanem egészséges megjelenésének köszönhetően szoliterként vagy szabadon növő, tágas sövények részeként is, amelyek menedéket és táplálékot nyújtanak a méheknek és más hasznos rovaroknak.

Termesztés: Melegebb, napos, ideális esetben alacsonyabb és közepes fekvésű, az erős téli széltől védett termőhelyet válasszunk. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napfény kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek elegendő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizenyősek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlnedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól körülbelül 3–4 m-re helyezzük el, alacsonyabb, szabadon növő sövényekhez 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után célszerű a gyökerek környékére jól érett komposztot bedolgozni, a talajt aprítékkal vagy kéreggel mulcsozni, és az első két évben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári aszályra. Az egyenletes talajnedvesség kedvez a termés méretének és a bél minőségének. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállóak, a jól begyökeresedett növények nagyjából −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje legjobban a két- és hároméves vesszőkön terem, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázvessző megtartására irányul, az elöregedett vagy túlzottan sűrítő vesszőket kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, eszelények vagy a termésben a mogyoróormányos lárvái jelenhetnek meg, a kockázat a károsodott termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. A kerti kompozícióban a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol az ültetés stabil, hosszú életű vázát alkotja.

Bővebben: Útmutató a bokormogyorók termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 9.6. 2026