Mogyoró 'Webb' Corylus avellana 'Webb'

Termék részletes leírása

Mogyoró 'Webb' - részben önbeporzó, Angliából származó fajta. A 'Webb' fajta a kereskedelemben gyakran 'Webb’s Prize Cob' néven is szerepel, és a Thomas Webb nemesítő nevéhez kötődő, 19. századi hagyományos angol szelekciók közé tartozik. A kertben sűrű, jól elágazó cserjét nevel, amely 5–10 év alatt általában nagyjából 2,5–4 m magasra és ugyanilyen szélesre nő. Levelei széles tojásdadok vagy szív alakúak, tapintásra kissé érdesek, középzöldek, ősszel gyakran megsárgulnak. Kora tavasszal, általában februárban és márciusban, sárga vagy sárgásbarna porzós barkák csüngenek az ágakon, a parányi termős virágok pedig feltűnés nélkül maradnak. A beporzás szél útján történik. A termések szeptembertől érnek, viszonylag nagyok, hosszúkás hengeresek vagy lapítottak, gyakran fürtökben ülnek, nagy belük jól kitölti a héjat. A mogyoró friss fogyasztásra, pörkölésre és sütéshez is alkalmas. Természetes forrása a telítetlen zsíroknak, az E-vitaminnak és az ásványi anyagoknak, például a magnéziumnak és a mangánnak. A kiegyenlítettebb terméskötés érdekében gyakran más mogyorófajtával társítják, például a 'Hallei óriás', a 'Barcelonai', a 'Lombardiai' vagy a 'Tonda di Romana' fajtával.

Termesztés: Melegebb, napos termőhelyet érdemes választani, ideálisan alacsonyabb és középmagas fekvésben, az erős téli széltől védve. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötéshez azonban a teljes napsütés kedvezőbb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek kellő humuszt tartalmaznak, jól megtartják a nedvességet, de tartósan nem maradnak vizesek. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen lúgos vagy túlságosan nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól kb. 3–4 m-re ültetjük, alacsonyabb, szabadon növő sövényhez 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek köré jól érett komposztot bedolgozni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két idényben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári aszályra. Az egyenletes talajnedvesség a termés méretét és a bél minőségét is kedvezően befolyásolja. Fagytűrés szempontjából a mogyoró ellenálló, a jól begyökeresedett növények kb. −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje a két- és háromévesV vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázvessző megtartására irányul. Az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A betegségek és kártevők közül szórványosan levéltetvek, ormányosbogarak vagy a termést károsító dióburok-fúrólégy lárvái jelenhetnek meg. A kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek segítésével csökkenthető. A kertben a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva is jól érvényesül, és stabil, hosszú életű vázat ad az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a bokros mogyorók termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026