Óriás mogyoró 'Purpurea' Corylus maxima 'Purpurea'

Termék részletes leírása

Óriás mogyoró 'Purpurea' - rendkívül dekoratív és keresett fajta, amelynek nemesítése az intenzív levélszín elérésére irányult. A terebélyes, felálló növekedésű cserje kifejlett korában 3–5 méter magasra nő, hasonló szélességgel, habitusa természetesen sűrű és tömör. Fő esztétikai értékét a szélesen tojásdad, finoman fogazott levelek adják, amelyek tavaszi fakadáskor mély bíbor- vagy sötét borvörös színűek. Ez a színezet a teljes tenyészidőszakban megmarad, ami megkülönbözteti a cserjét a megszokott zöld levelű fajoktól. Kora tavasszal, jellemzően márciustól áprilisig, feltűnő, hosszú, sárga barkák díszítik az ágakat, a tavaszi virágzás első hírnökeiként. Ezt követően fejlődnek ki a termések, amelyek kettesével-ötösével csoportosulnak. A jellegzetes, feltűnően hosszú, bíborszínű kupacs, amely hosszabb magánál a mogyorónál, teljesen beburkolja őket. A termés kiváló minőségű, kellemesen édes ízű, és értékes anyagok gazdag forrása, különösen telítetlen zsírsavaké, E-vitaminé, rosté, valamint számos ásványi anyagé, például magnéziumé, káliumé és kalciumé. Ezek a tápanyagok kulcsfontosságúak a szív- és érrendszer megfelelő működéséhez és a vitalitás támogatásához. A kerttervezésben ez a fajta domináns szoliterként, színes csoportos ültetések hangsúlyos elemeként vagy kötetlen sövények különleges részeként érvényesül, ahol takarást és egyben színkontrasztot is nyújt.

Termesztés: Melegebb, napos, az erős téli széltől védett termőhelyet érdemes választani, ideálisan alacsonyabb és közepes fekvésben. A mogyoró a könnyű félárnyékot is elviseli, a termés jó beéréséhez és a rendszeres terméskötődéshez azonban a teljes napfény előnyösebb. Legjobban a mélyebb, közepesen kötött, vályog- vagy homokos vályogtalajokon fejlődik, amelyek kellő humuszt tartalmaznak, jól tartják a nedvességet, de tartósan nem válnak vizenyőssé. Az optimális pH 6–7 körül van, erősen meszes vagy túl nedves talajon a növekedés romlik. Az ültetés tavasszal (március–április) vagy ősszel (október–november) történik, amikor a talaj még meleg. Az egyes cserjéket egymástól körülbelül 3–4 m-re helyezzük el, alacsonyabb, szabadon növő sövényekben 1–1,5 m-es tőtávolság is alkalmazható. Ültetés után ajánlott a gyökerek köré jól érett komposztot bedolgozni, a talajt faaprítékkal vagy kéreggel takarni, és az első két évben rendszeres öntözést biztosítani. A mogyoró sekélyen gyökerezik, ezért érzékenyen reagál a nyári szárazságra. Az egyenletes talajnedvesség kedvez a mogyoró méretének és a bél minőségének. Fagytűrés szempontjából a mogyorók ellenállók, a jól begyökeresedett növények körülbelül −25 és −28 °C közötti lehűlést is elviselnek, csak a korai tavaszi virágzás érzékenyebb a késői fagyokra. A cserje a két- és hároméves vesszőkön terem a legjobban, ezért a metszés a folyamatos ifjításra és 6–8 erősebb vázág megtartására irányul, az elöregedett vagy túlságosan sűrítő hajtásokat kora tavasszal távolítjuk el. A kártevők és betegségek közül szórványosan levéltetvek, eszelények vagy a termést károsító mogyoróormányos lárvái jelenhetnek meg, a kockázat a sérült termések időben történő összegyűjtésével és megsemmisítésével, valamint a természetes ellenségek támogatásával csökkenthető. A kertben a mogyoró szoliterként a haszonkertben, ehető sövényben vagy más gyümölcstermő cserjékkel, például fanyarkával, homoktövissel vagy ribizlivel társítva érvényesül, ahol stabil, hosszú életű vázát alkotja az ültetésnek.

Bővebben: Útmutató a cserjés mogyorók termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 5.6. 2026