Oszlopos almafa 'Canadian' Malus domestica 'Canadian'

Termék részletes leírása

Oszlopos almafa 'Canadian' - mutatós, késő őszi oszlopos fajta, amelyet azzal a céllal nemesítettek, hogy a minimális helyigényt a fa és a rügyek rendkívüli fagytűrésével ötvözze. A fa tömören és szigorúan függőlegesen nő, genotípusa természetes módon visszafogja a hosszú csúcsi elágazást, és energiáját a rövid termőnyársak, termőgallyak kialakítására fordítja közvetlenül a vezérhajtás mentén. Levelei széles elliptikusak, telt zöld színűek, matt felületűek és merev szerkezetűek, így jól ellenállnak a kedvezőtlen időjárási hatásoknak. Májusban sűrű sátorozó fürtökben nyílnak 3,5–4,0 centiméter átmérőjű, hófehér, finoman rózsaszínes árnyalatú virágai, amelyeket a méhek szívesen látogatnak, és jól védettek a késő tavaszi fagyokkal szemben. A termés nagy, szabályosan gömbölyű, közepesen vastag, sárgászöld héjú, amelyet teljes érettségben élénkpiros, márványos fedőszín és feltűnő csíkozás borít. Krémfehér gyümölcshúsa szilárd, ropogós állományú és rendkívül lédús. Íze telt, harmonikus, az édesség és a finom savak kellemes arányával, mély gyümölcsös aromával kiegészülve. Szedési érettsége szeptember és október fordulóján következik be, fogyasztásra rövid tárolás után októberben érik, hűvös pincében pedig januárig friss marad. Elsősorban friss fogyasztásra ideális, de a konyhában is jól hasznosítható őszi sütemények sütéséhez vagy házi almalé préseléséhez. A kertépítészetben keskeny gyümölcsfalak kialakítására, a haszonkert térelválasztó elemeként, illetve teraszokon és erkélyeken díszes konténerekben való nevelésre használják.

Termesztés: Teljes napfényes termőhelyet igényel, amely kellően védett az erős széllökésekkel szemben. Ültetéséhez mély, humuszos, középkötött, jó vízáteresztő vályogtalaj szükséges, amely kiegyensúlyozott nedvességet tart, de nem hajlamos a tartós pangó vízre. Az optimális talajkémhatás enyhén savanyú vagy semleges, pontosan 6,0–6,8 közötti pH-értékkel. A szabadgyökerű facsemeték ültetése tavasszal márciustól áprilisig, illetve ősszel októbertől novemberig, a tartós fagyok beállta előtt történik, a konténeres növények pedig a teljes tenyészidőszakban korlátozás nélkül ültethetők. Szabadföldi ültetésnél a sorban álló törzsek között szigorúan 0,6–0,8 méteres tőtávolságot kell tartani. Edényes neveléshez legalább 30 literes, stabil konténert kell választani, amelynek aljára duzzasztott agyagkavicsból vagy zúzottkőből álló drénréteg kerül. Közvetlenül ültetés után a fát erős támasztókaróhoz rögzítjük. Az ültetés utáni metszés rendkívül fontos lépés, amely kulcsszerepet játszik a korona helyes kialakításában és a föld feletti rész, valamint a gyökérzet arányának kiegyensúlyozásában. A szabadgyökerű facsemetéknél a vezérhajtást a legfelső oldalrügy felett körülbelül 20–30 centiméteres hosszúságra kurtítjuk, az esetleges oldalhajtásokat pedig 2–3 rügyre visszavágjuk, hogy erős középtörzs fejlődjön. Ezt bőséges öntözés követi, a rendszeres vízpótlásról pedig az ültetést követő első év során végig, továbbá a nyári kánikulában és a termés intenzív növekedésének időszakában is gondoskodni kell. Ezeknek a fajtáknak a fagytűrése kifejlett korban eléri a -25 °C-ot. Cserépben nevelve a tél beköszönte előtt a teljes edényt jutába, buborékfóliába vagy polisztirolba csomagoljuk, és szélvédett helyre állítjuk. 

Bővebben:  Almafák termesztési útmutatója

Szerző: Kristýna | Revízió: 03.06. 2026