Ringló 'Zöld ringló' - konténeres Prunus domestica subsp. italica 'Zöld ringló'

Termék részletes leírása

Ringló 'Zöld ringló' - középkorai, francia eredetű, idegentermékenyülő fajta. Klasszikus francia ringló, amelyet évszázadok óta termesztenek finom, aromás íze miatt. A kertben közepes növekedésű fát nevel gömb alakú, félig nyitott koronával, amely mintegy 4–6 m magas és 4–5 m széles. Április közepétől május elejéig fehér, enyhén illatos virágokat hoz, amelyek vonzzák a méheket. A fajta idegentermékenyülő, ezért a megbízható terméshez porzófajta közelébe kell ültetni, ilyen például a 'Victoria', az 'Opal', a 'Reine Claude d'Althan' vagy más, azonos időben virágzó szilva. Gyümölcse kicsi vagy közepes, gömbölyű, zöld vagy zöldessárga, teljes érésben finom hamvas bevonattal. Gyümölcshúsa világossárga, nagyon lédús, húsos, íze a mézre emlékeztet gyümölcsös aromával. A szüret leggyakrabban augusztus végén van, melegebb fekvésben szeptember elejéig is elhúzódhat. A fajta elsősorban friss fogyasztásra való, de a konyhában is jól beválik süteményekben, gombócokban, befőttként vagy pürének. Gyümölcse természetes módon rostot, szerves savakat és ásványi anyagokat tartalmaz, hagyományosan aszalásra és befőzésre is használják. A kertben a ringló természetes hatást kelt csenkeszek, levendulák és alacsony cserjék társaságában, amelyek elviselik a korona szárazabb peremét, a tavaszi hagymás növények pedig a lombfakadás előtti fényt hasznosítják.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy agyagos, kellő humusztartalmú, jó vízáteresztő, ugyanakkor a nedvességet mérsékelten megtartó talajokat kedveli, az optimális kémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Alkalmatlanok a tartósan pangó vizes, tömörödött, illetve a szerves anyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának is. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően mintegy 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük, ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés viszont a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.02. 2026

Bővebben: A szilvafák termesztési útmutatója