Ringló 'Zöld ringló' Prunus domestica subsp. italica 'Zöld ringló'

Termék részletes leírása

Ringló 'Zöld ringló' - középkorai, idegentermékenyülő fajta Franciaországból. Klasszikus francia ringló, amelyet évszázadok óta termesztenek finom, aromás íze miatt. A kertben közepesen erős növekedésű fát nevel gömbölyű, félig nyitott koronával, mintegy 4–6 m magas és 4–5 m széles. Április közepétől május elejéig fehér, enyhén illatos virágokat hoz, amelyek vonzzák a méheket. A fajta idegentermékenyülő, ezért a megbízható termés érdekében porzófajta közelébe ültetendő, például 'Victoria', 'Opal', 'Reine Claude d'Althan' vagy más, azonos időben virágzó szilva mellé. Gyümölcsei kicsik vagy közepesek, gömbölyűek, zöldek vagy zöldessárgák, teljes érettségben finom hamvasság borítja őket. Húsa világossárga, nagyon lédús, húsos, íze a mézre emlékeztet gyümölcsös aromával. A szüret leggyakrabban augusztus végén kezdődik, melegebb fekvésben szeptember elejéig is eltarthat. Elsősorban friss fogyasztásra való, de a konyhában is jól használható süteményekben, gombócokban, kompótban vagy pürének. Gyümölcsei természetes módon rostot, szerves savakat és ásványi anyagokat tartalmaznak, és hagyományosan aszalásra és befőzésre is felhasználják. A kertben a ringló természetes hatást kelt csenkeszek, levendulák és alacsony cserjék mellett, amelyek elviselik a korona szárazabb szélét, míg a tavaszi hagymás növények a lombosodás előtti fényt hasznosítják.

Termesztés: A mély, középkötött vagy vályogos, kellően humuszos, jó vízáteresztő és a nedvességet megfelelően megtartó talajokat kedveli, az optimális talajkémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Alkalmatlanok a tartósan vizenyős, tömörödött vagy szélsőségesen laza, szervesanyagban szegény talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Tavasztól őszig ültethető, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának. Több fa ültetésekor mintegy 4–5 méteres távolság ajánlott az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően. Az öntözés főként ültetés után és száraz időszakokban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és elvirágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, megfelelő nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük, ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fokozott fertőzésveszély miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.02. 2026

Bővebben: Útmutató a szilvafák termesztéséhez