Rózsa 'Ghislaine de Feligonde' Rosa 'Ghislaine de Feligonde'

Termék részletes leírása

Rózsa 'Ghislaine de Feligonde' - történelmi, sokvirágú kúszó rózsa, amelyet Franciaországban Eugène Turbat nemesített 1916-ban. Rendkívül gazdag virágzásának, változó virágszínének, szinte tüskétlen hajtásainak és nagy ellenálló képességének köszönhetően ma is a legkedveltebb történelmi rózsák közé tartozik. Erős növekedésű bokorként vagy kisebb futórózsaként fejlődik, általában 2–4 méter magas és 2–3 méter széles. Habitusa elegáns, íves és természetesen csüngő. Hajtásai szinte tüskétlenek, ami jelentősen megkönnyíti az ápolást és a támasztékra vezetést. Levelei világos- vagy középzöldek, finomak és egészségesek, a rózsák gyakori betegségeivel szemben jól ellenállnak. Júniustól egészen őszig, több hullámban virágzik. Virágai kicsik vagy közepesek, körülbelül 4–6 cm átmérőjűek, teltek, nagy, dús virágzatokba rendeződnek. A fajta legnagyobb különlegessége a virágszín változása. A bimbók sárgabarack-narancs színűek, nyílás után lazacrózsaszínbe, majd krémszínbe, végül szinte fehérbe fordulnak. Így egy növényen egyszerre több színárnyalat is megfigyelhető. A virágok finom vagy közepesen erős, édes illata pézsmás és gyümölcsös jegyeket hordoz, különösen a meleg nyári napokon kellemes. Pergolák, rózsaívek, kerítések, rácsok mellé, falakra, valamint szabadon növő bokorként is alkalmazható. Kiválóan illik vidéki, természetközeli és romantikus kertekbe, ahol a virágok folyamatos színváltozásának köszönhetően rendkívül látványos hatást kelt.

Termesztés: Termesztéséhez a teljes napfényes, jól szellőző, a hideg északi szelektől védett termőhely a megfelelő. Legjobban a mély, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedveli, 6,0–6,8 közötti pH-értékkel. Tavasszal vagy ősszel ültethető, körülbelül 40–50 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 4–5 tőnek felel meg. Az öntözés legyen rendszeres, különösen a begyökeresedés idején és a nyári aszály alatt, tartós túlnedvesedés nélkül. A tenyészidőszakban rózsáknak szánt trágyával érdemes tápanyag-utánpótlást adni. A metszés tavasszal a gyenge és sérült hajtások eltávolítására, valamint a természetes habitus megtartására irányul. A fajta körülbelül -23 °C-ig fagytűrő, hidegebb vidékeken a bokor tövének földdel vagy komposzttal való feltöltése ajánlott. A rózsák gyakori betegségeivel szemben jól ellenáll, kedvezőtlen körülmények között azonban lisztharmat vagy feketefoltosság jelentkezhet. A szabadgyökerű rózsacsemetét 12–24 órára vízzel teli vödörbe áztatjuk. Áztatás előtt visszavágjuk a gyökereket, a hajtásokat pedig 1–3 szemre metsszük vissza (tavaszi ültetéskor, őszi ültetésnél a metszést kora tavaszra hagyjuk). Közben körülbelül 60 cm mély gödröt ásunk, amelynek alját és oldalát vasvillával alaposan fellazítjuk, majd rózsaföldet vagy jól érett komposztot adunk hozzá. A növényt ezután körülbelül 5 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy a faiskolában nőtt (a jól látható oltási hely az irányadó, amelynek ültetés után a föld alá kell kerülnie).

Bővebben: A rózsák termesztési útmutatója

Szerző: Kamila | Revízió: 11. 6. 2026